Disz íz London

Egy tanulni vágyó hazánkfia kalandjai a távoli Londonban. Élettapasztalatok és pénzszerzési kísérletek a WC-tisztítástól a vibrátorok raktározásáig...

Mostanában

Utolsó kommentek

  • joco78: @amarramerre: tavolazsiatol.blog.hu :) (2013.01.21. 02:43) Nem félsz attól?
  • amarramerre: @joco78: nagyszerű :) remélem, nekünk is összejön előbb-utóbb egy hasonló utazás...addig is lássa... (2012.01.13. 21:01) Nem félsz attól?
  • joco78: @amarramerre: Köszi az érdeklődést. Amint látod, a londoni írások egy kissé elapadtak, - mostanság... (2012.01.13. 18:01) Nem félsz attól?
  • amarramerre: dejó :) szívesen olvasnék még...a keleti utakról nincsen blog? (2012.01.13. 16:12) Nem félsz attól?
  • joco78: @Mr.sebi: Hmmm... Hát igen, asszem épp ezért írtam le ezt a párbeszédet. Ha csak annyi lenne a lén... (2011.10.05. 09:46) Nem félsz attól?
  • Utolsó 20

Őket olvasom

Vissza a feladónak

2009.02.24. 22:04 joco78

A napjaim meg vannak számlálva.

Ma még kedd, aztán már hirtelen péntek reggel és azon kapom magam, hogy már ülök a buszon és tartok Magyarország felé. A kevéssé kényelmes buszozás nem csak a plusz 20 kg-os csomaghoz kell (hazaköltözés vagy mi), hanem ahhoz is jó lesz, hogy átszelve Európát szépen lassan visszarázódjak a hazai életbe.

Illetve visszarázódni talán mégsem, elég ha belerázódom, de most viszem magammal a megtapasztalt élményeket, a pozitív és cselekvőképes szemléletet, aminek vélhetően még nagy hasznát fogom venni.

A múlt héten voltam az ügynökségemnél, búcsúzóul szépen leadtam a munkaruhákat — hasznukat már úgysem veszem — így meg nem vonják le a fizetésemből. Ment a bakancs, a feliratos egyenpóló, a narancssárga mellény, meg az építkezéses műanyag sisak, pont olyan, mint ami a legóembereknek is van. A sisakot ugyan csak egyetlen napig használtam, de azóta is ott virított a cuccaim között. Holnap még utoljára dolgozom az egyetemen, de ezekre a cuccokra már nagyon rég nem volt szükségem.

Papírok elintézve, hamarosan jön a futár is, hogy a felhalmozott kupacot segítsen hazaszállítani — könyvek, DVD-k, világi hívságok tonnaszám. Amit csak lehet, igyekszem itt tartani, szétosztani a rászorulóknak, de vagy 60 kilónyi még így is megy.
Közben még mindig ott állok az ügynökségen a pultnál, a leltár gyorsan megy, sok sikert kívánnak, címet egyeztetünk, az adópapírt majd hazaküldik, kézrázás és már megyek is kifelé. Közben valahogy az egész nehezen megy, pedig nem ez volt életem munkája, de hát mégiscsak másfél év, és ők most is korrektnek tünnek, csakúgy mint eddig bármikor.

Lehet, hogy öregszem. Rajtakapom magam, hogy elérzékenyülök, de teszem tovább a dolgomat. Úgy teszek, mintha a munkaruhák leadása semmit sem jelentett volna.

13 komment

Megrázó film-e a Gettómilliomos?

2009.02.23. 12:15 joco78

"Hányszor mondtam már, hogy nem így kéne?!
Aztán megint itt lesz az Amnesty International
az emberi jogokról szónokolva."

Danny Boyle már a Trainspotting óta nagy kedvenc, még akkor is, ha aztán elment Hollywoodba és csinált néhány kevésbé ütős munkát. A part, a 28 nappal később, a Napfény mind adtak valami többletet, még akkor is, ha az erős kezdés után ezek mutattak némi visszaesést.

A Slumdog Millionaire-t nem sikerült egy az egyben lefordítani, így a magyar Gettómilliomos cím torz ugyan, de egész ötletesnek  mondható. Világszerte istenítik, sorban hozza a díjakat, és könnyen lehet, hogy ez lesz az idei Oscar gálának is a fénypontja. (Ez lett. Mire ezt publikálom, már 8 Oscart begyűjtött.)

"Jó film is kaphat Oscart" — szoktam volt mondogatni, vagyis kitüntetést a legkevésbé sem arra adnak, hogy tényleg jó-e a film. Hollywood sajátos ízlése, elvárásaik a történetmeséléssel, valamint a világpolitikai véleményalkotásuk egyaránt részei az akadémiai díjazásnak. Néha a távolkelet, néha az amerikai álom, idén pedig India került a figyelem fókuszába. 

Hiába az indiai színészek, indiai helyszínek és indiai történet — ne tévedjünk, ezt egy európai stáb csinálta európai nézőknek. Még akkor is így van ez, ha pillanatnyilag nagy sikerrel vetítik azon a földrészen. A helyi kormány tiltakozott, nem örültek a koldusos, mocskos, erőszaktól hemzsegő sztorinak, nemcsak bollywoodi negédes tánccal teli arra az élet.
Innen a távolból könnyen gondolhatjuk hitelesnek a szereplőkkel történő borzalmakat. Hogy mennyire van így, azt innen a fotelből már nehéz megítélni, erős a gyanúm, hogy az ottani tömegek élete még ennél is ígyebbül zajlik, illetve ér véget.

Olvasom a londoni és hazai kritikákat, és sok helyről az jön le, hogy jó a film, de annyira azért mégsem, mint amennyire sztárolják. Kedves és jól elmondott mese, de sok helyen csak bele-belekap dolgokba, valójában csak a felszínt karcolja, játszik az érzelmeinkkel.

Ám azt kevesektől hallom, hogy mennyire dupla-, sőt triplafedeles ez a mozi. Van ugye a hollywoodi módon elmesélt bollywoodi történet, a koldusfiúról, aki nemcsak bekerül a Legyen Ön is milliomos vetélkedőbe, hanem csodás módon el is jut az utolsó kérdésig. Eközben ott a gyerekkori szerelem, a több kasztnyi áthidalhatalan távolság és végezetül az isteni csoda.
Ha ilyesmire vágyom, akkor beülök egy igazi bollywoodi mozira, ahogy tettem ezt tegnap is, és három órára kikapcsolom az agyamat.

 A Gettómilliomosban viszont ott van pluszban az árammal vallatás a rendőrőrsön, a felháborodott nyomozó, aki a kollégáját letolva szentségel, hogy már megint túladagolták az ampert, és már megint eszméletét vesztette az áldozat. Ott van a fölényeskedő műsorvezető, aki nemcsak műsoron kívül mocsadék, hanem a kamerák előtt is vidáman űz gúnyt a fiú származásából. Mindez hihető, sőt ijesztő, akárcsak az, amikor a megvadult tömeg rátámad a muszlimokra és módszeresen verik agyon és gyújtják fel őket.

Ott vannak viszont a vonatozó koldusgyerekek, akik nyomorukban megélik az igazi boldogságot, kalandoznak és megdolgoznak minden rúpiáért.
És ott van az amerikai turista is, akinek szétszedték az utcagyerekek a kocsiját, és amikor szembesítésre kerül a sor, a már összevert gyerek odaveti veti neki, hogy "Akarták látni az igazi Indiát? Tessék!"
 

A kérdés tehát az, nekünk mennyire őszinte, illetve csipanyitogató ez a film, vagy tényleg csak annyi, hogy "Jujj, de borzasztó ott a harmadik világban!" — beleborzongunk, aztán már lapozunk is tovább.
De van még valami, ami ott van a filmben, és ez a boldogság. Vagy ahogy érezzük, talán az élet nyugalma — miközben elárvulva, kirekesztve, megvakítva és megcsonkítva - mégis ott az egyensúly, a hétköznapok rendje.
Kapunk egy kicsit a bollywoodi önfeledt ragyogásból, a zárójelenetben ott táncol mindenki - és ott a kérdés az én európai zsidó-keresztény neveltetésű fejemben, Akkor ez most vicc vagy komoly?.

A mi fogalmaink itt már nem működnek, hisz minden épeszű ember látja, hogy ez nem a valóság. De nem is viccnek szánták. Az indiai emberek szemlélete, bizonyosságuk a világról, mindaz ami a Gettómilliomosban megmutatkozik. Nem hindu és nem is muszlim sajátosság ez, hanem az egyszerű tömegek élete, ott ahol az emberélet jön és megy, egyik napról a másikra élnek, erőszak és kiszolgáltatottság közepette. Ez egy olyan hely, ahol a hit belülről fakad, és a bizonyosság nap, mint nap megadatik.
Én több lettem tőle.

6 komment

Mimi

2009.02.14. 16:03 joco78

Úgy érzem, a legutóbbi Mahna Mahna-s bejegyzésemmel egy kissé eltértem a londoni témától, ráadásul többen jelezték, hogy nem tudják abbahagyni a nézését. Minden egyes nézés újabb és újabb lejátszásokat követelt — persze szólhattam volna előre, hogy mennyire addiktív a dolog.

Nos, szeretném jóvátenni a legutóbbi baklövésemet, ezért íme egy újabb Muppet produkció, a főszerepben Beakerrel.
Remélem, még időben szólok, hogy ez a jelenet is rendkívül addiktív. Ám mint tudjuk, egy függőséget csak egy másik nagyon erős függőséggel érdemes gyógyítani.

Beaker civilben Dr. Bunsen segédje, ő az, aki a laboratoriumi kísérletekben  a tüzet szokta oltani. Gyakran éri őt áramütés, néha felrobban, könnyen válik nagyobb szörnyek étkéül, de olykor-olykor a végtagvesztés is megfigyelhető nála. Őt egyébként Richard Hunt alakította, egészen a bábos 1992-ben bekövetkezett haláláig. Szerencsére Beaker halhatatlan, így még ma is itt lehet közöttünk.

5 komment

Mahna Mahna

2009.02.12. 09:43 joco78

Mostanság ez mifelénk a mindent vivő. Nagyjából úgy, mint az autóskártyában a Ferrari.

Amióta felfedeztem ezt az 1977-es szösszenetet a YouTube-on, muszáj minden nap legalább egyszer megnézni. Zseniális!

Az eredeti Mahna Mahna (többször felvették) 1969-ben készült és a Muppet Shownak a mai napig egyik legkedveltebb és legtöbbet játszott jelenete. Bip Bippadotta alias Mahna Mahna megtestesítője Jim Henson, aki egyébként az egész Muppet Show atyja és megálmodója.
A Snowths vagyis a két tehénhölgy mozgatója Frank Oz, a Muppetek másik fenegyereke.

5 komment

A nagy londoni hóesés

2009.02.11. 17:15 joco78

Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor kis hazánkban sarki fényt lehet tapasztalni. A messzi északon nem is olyan ritka, elvileg hozzánk is eljuthat, de már-már történelmi esemény, ha mégis látni ilyet.

Filmekből és fotókból elvileg mindenki ismeri, mégis amikor felbukkan, akkor félelem és babonás hiedelmek övezik.

Na valahogy így vannak a londoniak is a hóeséssel.
Mutatóba tavaly is esett egy kevéske, tavaly előtt viszont már iskolaszünetet rendeltek el, arra a pár centi hóra, amiből hóembert is alig lehetett építeni.

A múlt héten egy pár centinél több is esett, tehát kézenfekvő volt, hogy megálljon az élet. Gondolom, a helyi lengyelek ugyanúgy nem értették, mit kell ezen fennakadni, de az angolok biztos, ami biztos alapon még a buszközlekedést is leállították. Az utakon az autók is megfogyatkoztak, kivéve  talán a mentőautókat, amik talán többen is voltak.


Parókás fülke (photo by Anna)

Ahogy egy pár éve, mikor olasz- és spanyolországi kalandozásaim során először találkoztam a szieszta gyakorlatával, itt is azt hittem, hogy ki tudom játszani a rendszert. Az rendben van, hogy a helyiek komolyan gondolják, de én attól még mehetek a dolgomra, nincs aki megakadályozzon.

Gondoltam, a kötött pályás járművek azért mégiscsak járnak, tehát be tudok jutni a belvárosba. Szerencsére egy buszmegállónyira van egy vasútállomás, ahonnan járnak a Liverpool Streetig vonatok. Ez sem volt teljesen igaz, de két vagy három kimaradt járat után mégis sikerült bekeveredni. Mivel a metróvonalak egy jelentős szakasza a felszín felett halad (bőven 50% felett), így azokat a részeket is lezárták, de engem ez sem zavart, mivel csak a belvárosi fedett részeken akartam haladni. Nagyon büszke voltam magamra, hogy lám-lám, sokan otthon maradtak, én mégis ki tudtam mozdulni, de a pofára esés csak ez után következett.


Tél volt, hó esett (photo by Anna)

Mivel a múlt hétfő a családi látogatás ötödik és elvileg utolsó napja, tervbe volt, hogy a gyerekkel barangolunk még a Natural History Museumban. Oda is értünk, nyitva is volt, de hiába volt fél 2 be már nem engedtek, mivel 6 helyett már 2-kor zártak. Sebaj, átsétáltunk a szomszédos Science Museumba, ahol a földszinti részen kívül az összes emelet le volt zárva, sőt a havazásra tekintettel az a rész is csak részlegesen volt megnyitva. Megebédeltünk a kantinban, aztán mehettünk is tovább, hiszen 3-kor ők is bezártak, mondván a dolgozóik csak így tudnak időben hazajutni.

Ugyanez történt a többi belvárosi intézménnyel. Ahol egyáltalán kinyitottak, ott idő előtt be is zártak, szóval sok érdemit nem lehetett csinálni.

Maradt tehát a metrós utazgatás meg a tétova ténfergés.


A parókaviselet itt is kötelező (photo by Anna)

Közben a tévéből, rádióból dőlt a vidám katasztrófahangulat — a BBC-n buszsofőröket mutattak a remizben hógolyózni, hóemberfotókkal voltak tele a napilapok, és a sztárok hóesésre szabott ruhakölteményeiről áradoztak a bulvárrovatokban.

Ami egy kicsit zavart, hogy a hó már egy nap után elolvadt, az utakon fél nap után latyak se nagyon volt, de a többség mégis úgy reagált, mintha földrengés sújtotta volna a várost. A hazai hírek is a londoni eseményeket emlegette, olyan stílusban, mintha a szokatlan idő halálos áldozatokat is követelt volna.

Valójában annyi történt, hogy 2 millió ember nem ment aznap dolgozni, köztük olyanok is, akik 10 perc gyaloglásra laktak a munkahelyüktől.
A jelek szerint a helyieknek a havas-latyakos úton való vezetésben sincs nagy ru
tinjuk, mivel sokan féltek autóba ülni, másvalaki meg eszement módon taposta a gázt a kiürült, de ugyanakkor csúszós úton.

8 komment

Basic receptek 2.

2009.02.10. 09:52 joco78


Olcsó hús

 

Maradva hát a londoni magyaroknál, természetesnek tűnik, hogy az ember időnként hazalátogat. Sőt, talán még az sem földtől elrugaszkodott gondolat, hogy kihívjuk látogatóba a családunkat.

Ha van az embernek egy négy és fél éves kisfia, akkor könnyen lehet, hogy nem a 27 órás buszutat választja, hanem vesz neki és az anyukájának egy repjegyet. Szétnézünk hát a fapados járatoknál és megállapítjuk, hogy a RyanAir már november óta felfüggesztette a Balaton-Sármellékről induló járatát (oda kijutni amúgy is körülményes), maradt tehát az easyJet és a WizzAir. A kettőből az utóbbi, amely egyébként is magyar tulajdonú 2-3 fonttal olcsóbban kínálja az utazásait, a kispénzű jegyvásárló tehát mindenképp ezt választja.

A kiutazás simán ment, mondhatni a szokott módon. Majd öt nappal rá a visszaút, na az már kevésbé.
A nagy londoni hóesés (ez is megér egy külön posztot) az összes londoni és London környéki reptéren lehúzta a rólót, gépek nem indulnak. Ezt persze a hajnali járatnál a lutoni reptéren kell megtudni, mert a WizzAir honlapja vagy nem működik, vagy ha mégis, akkor a járattörlésre vonakozó infó még nincs fenn. A telefonos ügyfélszolgálat is folyamatosan foglalt, ami persze gyanakvásra adhatna okot, de ki az, aki csak e miatt ne menne ki a reptérre.

Kedd hajnal van, Lutonból buszozunk vissza Londoba, végre sikerül telefonon elérni az Ügyfélszolgálatot. Ha kell visszatérítik a jegy árát, vagy átírják egy későbbi WizzAir járatra. Azt nem hagyják, hogy mentesítő járatokkal, más társaságokon keresztül repüljenek haza, csak a WizzAir jöhet szóba.

A legközelebbi szabad férőhelyes járat péntek. Reptérre ki, az idő szép, a honlap és a telefon továbbra sem elérhető. Az utolsó pillanatban leesik pár szem hó, a járatot nyomban törlik. Gyerekkel többórás buszozás vissza Londonba, közben rutinos repjegymódosítás.

A legközelebbi szabad járat vasárnap este. A honlap működik, az idő szép, látszólag minden oké. Utolsó pillanatban a hó leesik, majd utána rögtön eső, a hóból nem marad semmi. A betont takarítják, a gépek addig várnak. A járat elindul, de több órás késéssel, este 11 helyett hajnal 3 körül érkeznek.

Minden jó, ha vége jó.
customerrelations@wizzair.com Levélírás, pénzvisszatérítési kérelem, az oda-vissza buszozás összköltsége 100 font körül van.
Az automatikus válaszlevél rögtön érkezik English/Polski/Magyar, benne érdekes mondatok: "Felhívjuk figyelmét, hogy panaszának kezelése, átmeneti erőforrás problémák miatt, több, mint 30 napig is eltarthat", valamint "Felhívjuk figyelmét, hogy a Wizz Air fizető utasonként max. 70 EUR összeget térít meg".
A WizzAir panaszok kezelésére lehet, hogy hatásosabb az alábbi honlap: www.visszer.hu

Ui.: Guffy barátom még el sem olvasta a legújabb Basic receptemet és máris belevágott egy WizzAir-es utazásba. Ma hajnalban csörgött is a telefon, hogy az ő járatát is törölték, mi ilyenkor a teendő.

Együk meg amit főztünk.

Jó étvágyat kívánok!

 

8 komment

Basic receptek 1.

2009.01.25. 14:27 joco78


Basic csirkeleves londoni magyarok módra

 

Maradva tehát a legutóbb felvezetett basic témánál, lássuk, milyen olcsó receptekkel lehet túlélni a szűkös hétköznapokat.

Akik régebbről ismernek, azok tudják, hogy vegetárius vagyok, így most csodálkozhatnak a csirkés recepten. Ám húsnemevés ide vagy oda, a csirkeadalék ezúttal nem nélkülözhető.



Száraztészta
Sajnos rögtön elején egy komolyabb beruházással kell kezdenünk. Kell vennünk a Sainsbury's-ből egy basics zacskós levest csirkeízesítéssel. Kössük fel a gatyánkat, ez bizony 15 pennybe fog kerülni!
Sajnos a hitelválság a basic termékeknél is érezteti a hatását, így ami pár hete még 9 penny volt, az mára már 15.

A vízforralóba felteszünk 3-4 dl vizet forralni, majd kibontjuk a zacskót. A tésztát és az levesporos tasakot különrakjuk. A tésztát apróra összetörve egy mélytányérba pakoljuk, a csirkés levesport pedig egy laza, de ugyanakkor határozott mozdulattal kidobjuk a szemétbe.
A forralt vizet félig ráöntjük a tésztára, majd elkezdjük fűszerezni. Alapnak javaslom a tubosos paradicsompürét, amiből, egy 5-6 centis kukacot nyomunk a leves tetejére. Összekeverjük, majd a maradék forró vizet is ráöntjük a tetejére, amíg tele nem lesz a tányér.

Ez az a fázis, ahol már elmondhatjuk, hogy kész a leves. De mivel igényesek vagyunk és áldozunk a gasztronómiai örömöknek, ezért ne álljunk meg ennél a pontnál!

Minden jobb magyar háztartásban található vegeta — igen, még a külhoni magyaroknál is — és Erős Pista. Ezek híján sóval, borssal, és némi zöldfűszerrel ízesítjük (pl. bazsalikom, oregánó), valamint ízlés szerint néhány csepp Tabasco szósszal.

A 3 perces leves elkészítése így 5 percig is elhúzódhat, ám elmondhatjuk, hogy megadtuk magunknak a főzés örömét.

Hozzávalók 1 személyre:

1 db Sainsbury's basics Instant Noodles - Chicken Flavour
3-4 dl forró víz
5-6 cm paradicsompüré
vegeta
só, bors
Erős Pista vagy ízlés szerint Tabasco
oregánó, esetleg bazsalikom
 

Jó étvágyat!

25 komment

BASIC

2009.01.22. 16:33 joco78

Egyes felmérések szerint közel 30.000 magyar él Londonban. Bátorkodom némileg általánosítani, bár tudom, hogy nem mindenki él azonos színvonalon. Ám tapasztalataim alapján bőven 90% fölött van azoknak a száma, akik minimálbér-közeli munkákat vállalnak és ebből is próbálnak megélni. Azt persze az otthoniaknak gyakran el kell mondani, hogy az itteni minimálbérből tényleg meg lehet élni, bár tegyük hozzá, nem valami magas színvonalon.

Ehhez a életmódhoz szervesen hozzátartoznak a nagyáruházakban (Tesco, Sainsbury's, Morrisons stb.) található basic, azaz alap termékek, amelyek nagyjából az otthon is ismert "Tesco gazdaságos"-nak felelnek meg. A basic cuccok itt sem a magas színvonalat képviselik, ám a hazaival ellentétben nemcsak olcsóságukkal és áruházas, puritán egyenruhájukkal tűnnek ki, hanem azzal is, hogy sokszor ezek képviselik azt a színvonalat, amely alá a cég nem hajlandó menni. A cég ilyenkor elmondhatja, hogy nálunk ebből a fajta termékből ez a legolcsóbb, és bizony, nálunk a legolcsóbb is fölötte van a minimális elvárásoknak. Értsd: ez se rossz, de bármi, ami ennél drágább, csak jobb lehet.


Márkahűség

Basic termékeken vegetálni persze nem egy perspektíva, de mindenesetre szórakoztató és kreativitásra ösztönzi az ember fiát, ha már csak 1-2 font van a zsebében.

25 komment

Oxford

2009.01.21. 19:25 joco78

Oxfordról most nem kanyarítanék hosszú bejegyzést.

Csak néhány szóban. Múlt vasárnap öten lerándultunk Oxfordba. Városnéztünk, sétáltunk, ettünk egy remek olasz szendvicsbárban és egy kevésbé olasz, de annak mondott étteremben. Láttunk sok szépet, kicsit fáztunk és fizettünk 50 font bírságot a parkolási idő túllépéséért.

Röviden ennyi. A többit képekben.


Mi merre? 


Innen indultunk
 


Fortis Est Veritas
 


Oxford City I.

Erre most mit?


Oxford City II.


Csak a szemnek

Oxford City III.


Campus

Télen is zöld


Radcliffe Camera


Oxford Bridge of Sighs (Sóhajok hídja)


Csoportkép

Szólj hozzá!

Valahol Kelet-Európában 2.

2009.01.20. 04:00 joco78

Szeretem ezt az országot.
Csak még szokni kell.

(Idézet tőlem.)


Egyszer volt, hol nem volt, volt az a hely, amelyet úgy emlegettek, hogy a KÖKI. Egész pontosan Kőbánya-Kispest, amely ugye se nem kerület, se nem városrész, hanem egy olyan hogyishívják izé, egy csinált fogalom, ami egy vasútállomást és annak a közvetlen környékét foglalta magában.

Kőbánya-Kispest szép és jó volt, a csodájára járt mindenki. Különösen annak a gyönyörű, narancssárga, nyolcszögablakos csodapalotának, amelyhez foghatót még nem látott a világ és talán nemcsak a szocreál építészet, hanem úgy általában az egész emberiség büszkesége volt.


"és erre figyelmeztessék utastársaikat is!"

A KÖKI-nek (mert a helyiek egymás közt csak így becézték) voltak lakói, akik szintén csodálatos emberek voltak. A csodapalotában nem voltak ugyan szállások, de voltak olyan titokzatos alakok, akik mégiscsak belakták a helyet. Papírforma szerint nem élt ott senki, ám néhány arcot mégis mindig látni lehetett, akár nappal, akár este járt arra az átutazó.


Ferihegyről jövet I.

Átutazó pedig akadt rendesen, hiszen nem csak metró és vasútállomás volt itt, de közel volt a nemzetközi repülőtér is, így napjában ezrek, sőt az évek során milliók élvezhették ezt a rendkívüli környéket.


Ferihegyről jövet II.

A felüljáró sötét falai között — mint bármely mesebeli városban — különleges és ijesztő szerzetek bújtak meg. Itt volt a félelmetes pénztáros az ABC-ben, akinek nő létére olyan vastag, tömött bajusza volt, hogy bármely kiskamasz megirigyelte volna. Vagy a férfi, aki úgy keresett 20 es 100 forintokat, hogy neki kettő orra volt. Mindenkinek mutogatta az arcán támadt hatalmas kinövést, amely után a legsóherebb áldozat is hajlandó volt fizetni, csak ne kelljen azt tovább nézni. Itt voltak még a markecolók, akik lesben álltak a talponállóban, és ha nem sikerült a futtatott lányukat egy körre kialkudni, akkor leitatták és kifosztották a szerencsétlen áldozatukat. Aztán voltak még azok a fedél nélküliek, akik elsőként itt jutottak ingyen telefonos lakáshoz, igaz, hogy az mindössze 1 m²-es és csak három fala volt, de a semminél ez is jobb.

E misztikus világ fölött a valódi hatalmat a kalmárok gyakorolták. Nemcsak a gonosz vonat- es metrójegy árusok, akik bármilyen hosszú sort képesek voltak egy ablakkal működtetni, hanem a táska, kesztyű, bugyi és mobiltelefon dealerek, akik hírből sem ismerték a tréfát. Sunyi tekintetük a gyanútlan átutazókat fürkészte és amint egy gyengébbet találtak, arra rögtön rásózták portékájukat. Próbálták már kiűzni őket szép szavakkal és varázsigékkel— a városvezetéstől a körzeti rendőrig mindenki —, de előbb-utóbb ők is a hatalmuk alá kerültek. A kalmárok voltak azok, akik ezt a szép és ragyogó palotát megrontották rothadó leheletükkel. Bűnös szellemük lassacskán belengte az egész környéket.


Szép ÚJ! világ

Aztán egyszer valahonnan, a távoli nyugatról megjelentek a hódítók. A maguk módján ők is kalmárok voltak, ám sokkal nagyobbnak és erősebbnek gondolták magukat. Felismerték a megrontott palotában rejlő egykori szépséget és a fejükbe vették, hogy előbb-utóbb porig rombolják. Egy a réginél is szebb és hatalmasabb saját palotát álmodtak a KÖKI helyére, de alábecsülték a harcot a régi kalmárokkal.


Szállnak a darvak

Már javában épült az új és még hatalmasabb palota, amikor a régi nyolcszögablakos még mindig állt. A bugyi dealerek és szövetségeseik nem hagyták magukat. A hódítók bölcs tanácsadói azt javasolták, hogy a régi palotát titokban aknázzák alá és egy gombnyomással röpítsék azt mindenestől a levegőbe — majd a helyén tátongó kráter fölött állva tekintsék azt tárgyalási alapnak. De a hódítók megrettentek a látványos és mindent elsöprő megoldástól, és nem hallgattak a bölcsek szavára. A harc így tovább húzódott és sok-sok szenvedést okozott mindhárom félnek (az átutazókat is beleértve). A régi és új kalmárok az emberek feje felett csatáztak, ám a régiek szívós ellenállása már-már kilátástalanná tette a harc kimenetelét.


Ki itt kilépsz, hagyj fel minden reménnyel!

A régi megrontott KÖKI-ben végül mégis sikerült némi kárt okozni, a palota egy részét össze is döntötték, de a nagyja még így is állt. A gonosz lelkek szétszéledtek, de egy maroknyi csapat a mai napig tartja magát. Belátva a közelgő véget elhatározták, hogy az új palotába is belopják magukat.


Buszmegálló

Az átutazók mindeközben összezavarodtak, tétován botorkáltak a romok között, és próbáltak keresztülvergődni az egykori csodapalotán. A környéket elkerülni nem tudták, hiszen minden fontosabb út azon keresztül vezetett. Már rég nem látták a KÖKI-t olyan csodálatosnak, mint egykoron — inkább csak várták az évek óta húzódó csata végét. Bárki nyerjen is, nekik csak jobb lehet.

Mindez történt pedig a századok huszonegyedikében, annak is valamikor a legelején. Valahol Kelet-Európában.
És tart még ma is.


Kőbánya-Kispest végállomás

 

1 komment