— És akkor itt a társaságban mindenki ilyen Reikivel foglalkozik?
— Nem, nem mindenki, de többen is. Most, ahogy így végignézek rajtuk, inkább úgy mondanám, hogy ezoterikusan egy kicsit mindegyikünk meg van húzatva.
— Na erre nem mondanék semmit.
— Miért? Ezek szerint ez nem egészen a Te a világod.
— Nem szeretnék megbántani senkit.
— Most már kíváncsi vagyok a véleményedre.
— Mondom, nem akarok megbántani senkit, de nekem minden ilyesmi egy kicsit kuruzslás. Mit is mondtál hány éves vagy?
— Mindjárt harminchárom leszek.
— És mivel foglalkozol?
— Őőőő, nem könnyű kérdés. Most éppen felvettek éjszakai recepciósnak, szóval mostantól ez a munkám, de amúgy egy ügynökségnek dolgoztam, akik elláttak alkalmi melókkal. Volt amit 1-2 napra kaptam és volt olyan, ahol 8 hónapig eldolgozgattam. Szerettem őket, de hát ez a fajta kiszolgáltatottság hosszú távon nem cél.
— És azt mondtad, hogy több hónapra mennétek vissza Indiába?
— Igen. Indiába és Nepálba tervezzük a következő utunkat, remélem, hogy mielőbb megteremtjük az anyagi feltételeit.
— És nem félsz attól, hogy ha visszajöttök, akkor mindent nulláról kell kezdeni? Mármint arra gondolok, hogy ez az utazgatás... Szóval, huszonévesen szép dolog, de ilyen korban az ember már elkezd tervezni és félretenni.
— ?
— Pl. hogy mi lesz akkor, amikor már öreg lesz és esetleg már nem lesz ereje dolgozni. Akkora majd jó lenne egy fedél a feje fölött, jó lenne, ha nem lenne ott idősen kiszolgáltatva. Félre ne érts, én sem az a fajta ember vagyok, aki kuporgat és az élére rakja a fontokat, elég sok mindent költök egyébre, de azért mégis... Mindig elölről kezdeni a karrieredet?
— Nyilván nem szeretném mindig újra kezdeni, de igazából nem hiszek a fennálló társadalmi rendszerben. Nem hiszem, hogy lesz nyugdíjam, hogy abból fogok élni és azt sem hiszem, hogy a pénz annyira meghatározó része lesz a világunknak, mint napjainkban. Úgy gondolom, hogy a fennálló társadalmi rend erőteljesen meg kell változzon és ez a változás néhány évtizede már látványosan el is kezdődött. Eljutni egy egyensúlyi állapotból egy teljesen más egyensúlyi állapotba, az egy zavaros időszakon keresztül vezet. Most éppen ebben a zavaros időszakban vagyunk.
— Ez úgy hangzik, mint valami anarchista szemlélet.
— Nem szeretném, ha az lenne. A jelenlegi rendszer magától is elbomlik, nem kell, hogy én rásegítsek. Én sokkal inkább a következő világ építésében szeretnék részt venni.
— Jó, ezt értem. De mégis mire alapozod a nézeteidet? Mert ha ennyire eltökélt vagy, akkor kell, hogy legyen valami kézzel fogható indítékod. Az érveidet nem alapozhatod csak úgy a levegőbe!
— Pedig nagyjából így van. Igazából van egy erős belső meggyőződésem, ami vezérel. Mondjuk úgy, hogy a hitem.
— Na jó, de szilárd alapok alapján hinni valamit vagy csak úgy elhinni valamit, az két dolog.
— Én mást értek a hit alatt. Ahogy mondtam, van egy erőteljes belső meggyőződésem, nekem ez a szilárd alap, és ez alapján szemlélem a világot. A világ történéseiben pedig látom tükröződni az én hitemet.
— Jó, de mi van, ha mégsem úgy van, ahogy Te elképzelted?
— Ettől nem félek. Figyi! Amikor voltunk Nepálban, akkor olyan dolgokat láttam, amiket nehéz elképzelni. Rossz az infrastruktúrájuk, az utak nincsenek rendesen kiépítve, nincs rendes ivóvízellátásuk és napi sok órás áramszünetekkel élnek együtt. A helyiek élete nem sokat ér. Úgy értem ezt, hogy valakinek a hirtelen halála teljesen benne van a pakliban. Pl. a hegyi utak mentén lenézel a szakadékba, akkor láthatod, hogy tele van autóroncsokkal. Hát ez innen Európából elég ijesztő. De volt alkalmam több embert is közelebbről megismerni, voltak köztük nagyvárosiak és a Himalájában élő falusiak egyaránt. Meglepő, hogy a mi mércénkkel mérve mennyire műveltek és hogy mennyi mindent tudnak a világról. A körülményeik ellenére pedig folyton mosolyognak, a szemedbe néznek, figyelnek rád és láthatóan kiegyensúlyozott életet élnek. Úgy gondolom, hogy tőlük van mit tanulnom.
— De hát akkor is. A jelen társadalmak közül a nyugati országok vannak a legmagasabb szinten. Ne értsd félre, nem gondolom, hogy pl. az angliai élet tökéletes lenne. Sok mindenben van mit fejlődnie, de mégis az emberi jogokat és a szabadságot tekintve mára már ott tart, hogy — amíg mások érdekeit nem sérted meg durván, addig nagyjából — azt tehetsz amit akarsz.
— Ezt én is így látom, de a legmagasabb szinttel nem értek egyet. Mi innen szívesen gondoljuk azt, hogy a társadalmunk, amelyben élünk, az minden idők legfejlettebb világa. Én ezt kicsit sem gondolom. Az elmaradottnak tartott Nepálban sokkal több boldog embert találtam.
— Akkor abban egyet érthetünk, hogy ebben nem értünk egyet?
— Igen, abban egyet.