Szeretem ezt az országot.
Csak még szokni kell.
(Idézet tőlem.)

Egyszer volt, hol nem volt, volt az a hely, amelyet úgy emlegettek, hogy a KÖKI. Egész pontosan Kőbánya-Kispest, amely ugye se nem kerület, se nem városrész, hanem egy olyan hogyishívják izé, egy csinált fogalom, ami egy vasútállomást és annak a közvetlen környékét foglalta magában.

Kőbánya-Kispest szép és jó volt, a csodájára járt mindenki. Különösen annak a gyönyörű, narancssárga, nyolcszögablakos csodapalotának, amelyhez foghatót még nem látott a világ és talán nemcsak a szocreál építészet, hanem úgy általában az egész emberiség büszkesége volt.

"és erre figyelmeztessék utastársaikat is!"

A KÖKI-nek (mert a helyiek egymás közt csak így becézték) voltak lakói, akik szintén csodálatos emberek voltak. A csodapalotában nem voltak ugyan szállások, de voltak olyan titokzatos alakok, akik mégiscsak belakták a helyet. Papírforma szerint nem élt ott senki, ám néhány arcot mégis mindig látni lehetett, akár nappal, akár este járt arra az átutazó.

Ferihegyről jövet I.

Átutazó pedig akadt rendesen, hiszen nem csak metró és vasútállomás volt itt, de közel volt a nemzetközi repülőtér is, így napjában ezrek, sőt az évek során milliók élvezhették ezt a rendkívüli környéket.

Ferihegyről jövet II.

A felüljáró sötét falai között — mint bármely mesebeli városban — különleges és ijesztő szerzetek bújtak meg. Itt volt a félelmetes pénztáros az ABC-ben, akinek nő létére olyan vastag, tömött bajusza volt, hogy bármely kiskamasz megirigyelte volna. Vagy a férfi, aki úgy keresett 20 es 100 forintokat, hogy neki kettő orra volt. Mindenkinek mutogatta az arcán támadt hatalmas kinövést, amely után a legsóherebb áldozat is hajlandó volt fizetni, csak ne kelljen azt tovább nézni. Itt voltak még a markecolók, akik lesben álltak a talponállóban, és ha nem sikerült a futtatott lányukat egy körre kialkudni, akkor leitatták és kifosztották a szerencsétlen áldozatukat. Aztán voltak még azok a fedél nélküliek, akik elsőként itt jutottak ingyen telefonos lakáshoz, igaz, hogy az mindössze 1 m²-es és csak három fala volt, de a semminél ez is jobb.

E misztikus világ fölött a valódi hatalmat a kalmárok gyakorolták. Nemcsak a gonosz vonat- es metrójegy árusok, akik bármilyen hosszú sort képesek voltak egy ablakkal működtetni, hanem a táska, kesztyű, bugyi és mobiltelefon dealerek, akik hírből sem ismerték a tréfát. Sunyi tekintetük a gyanútlan átutazókat fürkészte és amint egy gyengébbet találtak, arra rögtön rásózták portékájukat. Próbálták már kiűzni őket szép szavakkal és varázsigékkel— a városvezetéstől a körzeti rendőrig mindenki —, de előbb-utóbb ők is a hatalmuk alá kerültek. A kalmárok voltak azok, akik ezt a szép és ragyogó palotát megrontották rothadó leheletükkel. Bűnös szellemük lassacskán belengte az egész környéket.

Szép ÚJ! világ

Aztán egyszer valahonnan, a távoli nyugatról megjelentek a hódítók. A maguk módján ők is kalmárok voltak, ám sokkal nagyobbnak és erősebbnek gondolták magukat. Felismerték a megrontott palotában rejlő egykori szépséget és a fejükbe vették, hogy előbb-utóbb porig rombolják. Egy a réginél is szebb és hatalmasabb saját palotát álmodtak a KÖKI helyére, de alábecsülték a harcot a régi kalmárokkal.

Szállnak a darvak

Már javában épült az új és még hatalmasabb palota, amikor a régi nyolcszögablakos még mindig állt. A bugyi dealerek és szövetségeseik nem hagyták magukat. A hódítók bölcs tanácsadói azt javasolták, hogy a régi palotát titokban aknázzák alá és egy gombnyomással röpítsék azt mindenestől a levegőbe — majd a helyén tátongó kráter fölött állva tekintsék azt tárgyalási alapnak. De a hódítók megrettentek a látványos és mindent elsöprő megoldástól, és nem hallgattak a bölcsek szavára. A harc így tovább húzódott és sok-sok szenvedést okozott mindhárom félnek (az átutazókat is beleértve). A régi és új kalmárok az emberek feje felett csatáztak, ám a régiek szívós ellenállása már-már kilátástalanná tette a harc kimenetelét.

Ki itt kilépsz, hagyj fel minden reménnyel!

A régi megrontott KÖKI-ben végül mégis sikerült némi kárt okozni, a palota egy részét össze is döntötték, de a nagyja még így is állt. A gonosz lelkek szétszéledtek, de egy maroknyi csapat a mai napig tartja magát. Belátva a közelgő véget elhatározták, hogy az új palotába is belopják magukat.

Buszmegálló

Az átutazók mindeközben összezavarodtak, tétován botorkáltak a romok között, és próbáltak keresztülvergődni az egykori csodapalotán. A környéket elkerülni nem tudták, hiszen minden fontosabb út azon keresztül vezetett. Már rég nem látták a KÖKI-t olyan csodálatosnak, mint egykoron — inkább csak várták az évek óta húzódó csata végét. Bárki nyerjen is, nekik csak jobb lehet.

Mindez történt pedig a századok huszonegyedikében, annak is valamikor a legelején. Valahol Kelet-Európában.
És tart még ma is.

Kőbánya-Kispest végállomás