Josephine-nel nagyon bírjuk egymást, pedig nem sok közös témánk van. Ő egy 40 körüli nigériai anyuka, aki egyedül neveli 6 éves égetnivaló kislányát, Haselt.
Reggelente többször Josephinebe botlok, mivel ő már akkor süt-főz, amikor én még csak zombiként téblábolok a konyhában. Meg kell hagyni, egész jól viseli.
A hétvégén megkérdezte, hogy hogyan szoktunk magyarul káromkodni, vagy mit is mondunk olyankor, amikor valaki nagyon mérges a másikra. Nem tudtam neki épkézláb választ adni, mivel megrendelésre nem tudok cifrán káromkodni, inkább valami olyasmit magyaráztam, hogy a magyar nyelv bizony nagyon változatos, és ezerféle útja s módja van a másik gyalázásának.
Azért kérdezte, mert az irodaházban, ahol takarít, van egy magyar srác, aki még munkaidőben is erős fűszagot áraszt és titokzatos módon eltünedeznek körülötte a dolgok (értsd: lop). Na ő az, aki fennhangon szokta szidalmazni Josephinet, aki leginkább csak mosolyog a dolgon. Tanácstalanságomra azt találta ki, hogy majd megjegyez egy-két magyar szót, és én majd utólag lefordítom neki azokat.
Így történt, hogy a ma reggeli zombikörutam végén végre megállapodtam a műzlistálam fölött, ő kifelé ment, majd búcsúzás után a fejéhez kapott és a konyhába visszalépve megkérdezte, mit is jelent az, hogy bodmeg.
Na bodmeg - gondoltam magamban -, de jó hogy nem csak ezt az egy magyar srácot ismeri.
Üres szekrények
2007.12.06. 00:12 joco78
Másfél hónapja még egy saját öltözőszekrényre vágytam, aztán nagy nehezen ki is harcoltam magamnak egyet. Nem volt könnyű, mert majd' mindegyik foglalt volt, meg kellett várni, hogy valaki kihaljon.
Most meg. Pluszba három üres szekrény is van a férfiöltözőben. Egyik napról a másikra.
A múlt pénteken volt ugye november 30-a, ez nem csak hóvége, hanem valamiféle cikluszárás is volt egyben. A kantinba bemasíroztak a fejesek meg a mindenféle osztályvezetők, pezsgőket és üdítőket töltögettek, és majszolták hozzá a tortaszeleteket. A Peter Jonesnál (ez ugye a John Lewis leányvállalata vagymi) most is eredményesen teljesítettek, röpködtek a fontok meg a százalékok. Ha finoman fogalmazok, akkor egymás vállát veregették.
Az eredményes ciklus után szó esett még az új alkalmazottakról, akikkel sokat gazdagodott a cég, és remélik, hogy a jövőben ők is... Aztán megemlítették még azt a néhány nevet, akik ugyan régi dolgozók, de a cégen belüli átszervezések és egyéb változások miatt sajnos menniük kell. De rögtön hozzátették, hogy talán fél év múlva ismét szükség lehet a munkájukra, tehát kár is elkeseredni, hiszen a cápa ér be elsőnek, a reményhal meg utoljára.
Erre a sorsra jutott Ian is, ez a kedves 45-50 körüli őrült, aki mindig jött, széles mozdulatokkal lapogatta a vállamat és mindig megdicsért azért, ami tulajdonképpen a munkám és kötelességem. Anyukája valahonnan északról, a Skócia feletti szigetekről származik, az apja meg Lengyelországból, - Ian meg már itt nőtt fel Londonban, úgyhogy igazi Londoner. Kicsit nagy hangú, kicsit egzaltált, de az én szememben ártalmatlan figura volt, aki a pezsgős buli után ugyanúgy lejött hozzám elbúcsúzni, mint akármelyik nap végén. Valószínűleg többé már nem látjuk egymást.
Hétfőn még jött a szemétbe néhány irodabútor (ilyesmi máskor is előfordult), de az szokatlan volt, hogy az egyik iróasztalból ki sem volt pakolva. Benne volt a tűzőgép, a papírlyukasztó, valakinek a kiprintelt családi fotói, kb. 20 db komolyzenei CD meg még ezer apró kacat. Szóval, az asztal gazdájának nem nagyon lehetett módja megfontoltan távozni.
Mégis mi történhetett? 1. A pezsgős bulin megtudta, hogy nincs tovább, és lila fejjel, ajtókat csapkodva elrohant. 2. A pezsgős bulin megtudta, hogy nincs tovább, de az irodába már nem volt módja visszamenni, mivel a biztonságiak már nem engedték. 3. Hirtelen eltávozott az élők sorából. 4. Valamiért távozott a cégtől, a személyes cuccairól pedig egyszerűen elfeledkezett.
Akár így, akár úgy mindegyik szitu nagyon kínos. És hogy a távozása után még a bútorait is... Hát erre mit lehet mondani? Lehet, hogy utólag még a helyét is behintették sóval.
Egy biztos.
Ian és a másik kettő után nem maradt más hátra csak az üresen tátongó öltözőszekrények.
Most meg. Pluszba három üres szekrény is van a férfiöltözőben. Egyik napról a másikra.
A múlt pénteken volt ugye november 30-a, ez nem csak hóvége, hanem valamiféle cikluszárás is volt egyben. A kantinba bemasíroztak a fejesek meg a mindenféle osztályvezetők, pezsgőket és üdítőket töltögettek, és majszolták hozzá a tortaszeleteket. A Peter Jonesnál (ez ugye a John Lewis leányvállalata vagymi) most is eredményesen teljesítettek, röpködtek a fontok meg a százalékok. Ha finoman fogalmazok, akkor egymás vállát veregették.
Az eredményes ciklus után szó esett még az új alkalmazottakról, akikkel sokat gazdagodott a cég, és remélik, hogy a jövőben ők is... Aztán megemlítették még azt a néhány nevet, akik ugyan régi dolgozók, de a cégen belüli átszervezések és egyéb változások miatt sajnos menniük kell. De rögtön hozzátették, hogy talán fél év múlva ismét szükség lehet a munkájukra, tehát kár is elkeseredni, hiszen a cápa ér be elsőnek, a reményhal meg utoljára.
Erre a sorsra jutott Ian is, ez a kedves 45-50 körüli őrült, aki mindig jött, széles mozdulatokkal lapogatta a vállamat és mindig megdicsért azért, ami tulajdonképpen a munkám és kötelességem. Anyukája valahonnan északról, a Skócia feletti szigetekről származik, az apja meg Lengyelországból, - Ian meg már itt nőtt fel Londonban, úgyhogy igazi Londoner. Kicsit nagy hangú, kicsit egzaltált, de az én szememben ártalmatlan figura volt, aki a pezsgős buli után ugyanúgy lejött hozzám elbúcsúzni, mint akármelyik nap végén. Valószínűleg többé már nem látjuk egymást.
Hétfőn még jött a szemétbe néhány irodabútor (ilyesmi máskor is előfordult), de az szokatlan volt, hogy az egyik iróasztalból ki sem volt pakolva. Benne volt a tűzőgép, a papírlyukasztó, valakinek a kiprintelt családi fotói, kb. 20 db komolyzenei CD meg még ezer apró kacat. Szóval, az asztal gazdájának nem nagyon lehetett módja megfontoltan távozni.
Mégis mi történhetett? 1. A pezsgős bulin megtudta, hogy nincs tovább, és lila fejjel, ajtókat csapkodva elrohant. 2. A pezsgős bulin megtudta, hogy nincs tovább, de az irodába már nem volt módja visszamenni, mivel a biztonságiak már nem engedték. 3. Hirtelen eltávozott az élők sorából. 4. Valamiért távozott a cégtől, a személyes cuccairól pedig egyszerűen elfeledkezett.
Akár így, akár úgy mindegyik szitu nagyon kínos. És hogy a távozása után még a bútorait is... Hát erre mit lehet mondani? Lehet, hogy utólag még a helyét is behintették sóval.
Egy biztos.
Ian és a másik kettő után nem maradt más hátra csak az üresen tátongó öltözőszekrények.
6 komment
Angol Park
2007.12.02. 23:50 joco78
Az angolok parkjairól már régóta szándékozom írni, de a legjobb lesz, ha mutatok néhány képet.
A fotók egy hete, vasárnap készültek a közeli West Ham Parkban, ám a jellegüket tekintve akármelyik londoni parkban is készülhettek volna.
Majnem mindegyik parkban vannak külön elkerített virágos részek, sportpályák és amiről most nem csináltam külön képet: nagy és egybefüggő zöld területek. Az elkerített részektől eltekintve, úgy jellemezném őket, hogy "Fűre lépni szabad!".
Az egész a köz számára készült, használják és ápolják is őket rendesen, a szándékos károkozás pedig csak keveseknek jut eszébe.
Na és persze a mókusok.
Ők is elengedhetetlen kellékei az angol parkoknak.
West Ham Park I.
Fűz
Függőkert
A kanyaron túl
Virágos kert az élet
November végén
West Ham Park II.
Az örökké termő fa tövében I.
Az örökké termő fa tövében II.
Csokigolyó
Pisztácia
A fotók egy hete, vasárnap készültek a közeli West Ham Parkban, ám a jellegüket tekintve akármelyik londoni parkban is készülhettek volna.
Majnem mindegyik parkban vannak külön elkerített virágos részek, sportpályák és amiről most nem csináltam külön képet: nagy és egybefüggő zöld területek. Az elkerített részektől eltekintve, úgy jellemezném őket, hogy "Fűre lépni szabad!".
Az egész a köz számára készült, használják és ápolják is őket rendesen, a szándékos károkozás pedig csak keveseknek jut eszébe.
Na és persze a mókusok.
Ők is elengedhetetlen kellékei az angol parkoknak.
West Ham Park I.FűzFüggőkertA kanyaron túl
Virágos kert az életNovember végén
West Ham Park II.
Az örökké termő fa tövében I.
Az örökké termő fa tövében II.
Csokigolyó
Pisztácia
1 komment
Tamagocsi
2007.11.30. 23:57 joco78
Kedves jószág.
Végül is én akartam. Aztán mire észbe kap az ember, addigra nincs visszaút. Etetni kell, foglalkozni vele, mutatni, hogy fontos nekem. Ha meg mégsem, akkor elkezd haldokolni. Nem pusztul el egy könnyen, de szenvedni, döglődni, azt nagyon tud.
Így vagyok én a blogommal. Eszem ágában sincs éheztetni, de mostanában rá jár a rúd. Pedig téma az van bőven, sőt lesz is.
Ez a bejegyzés is csak azért íródik, hogy javítsak a látogatottsági statisztikámon. Eleinte csak lefelé görbült, zuhant, zuhant, mostanában pedig kisimulni látszik. Még jó, hogy nem szaggatott vonal. Meg hosszú sípszó. Utána meg már mindegy. Akár üzenetet is lehet hagyni...
Végül is én akartam. Aztán mire észbe kap az ember, addigra nincs visszaút. Etetni kell, foglalkozni vele, mutatni, hogy fontos nekem. Ha meg mégsem, akkor elkezd haldokolni. Nem pusztul el egy könnyen, de szenvedni, döglődni, azt nagyon tud.
Így vagyok én a blogommal. Eszem ágában sincs éheztetni, de mostanában rá jár a rúd. Pedig téma az van bőven, sőt lesz is.
Ez a bejegyzés is csak azért íródik, hogy javítsak a látogatottsági statisztikámon. Eleinte csak lefelé görbült, zuhant, zuhant, mostanában pedig kisimulni látszik. Még jó, hogy nem szaggatott vonal. Meg hosszú sípszó. Utána meg már mindegy. Akár üzenetet is lehet hagyni...
2 komment
Londoni kezdetek
2007.11.22. 22:29 joco78
Szegény Kalmi, még nov. 11-én kért tőlem útba igazítást, és hip-hopp, már itt is a válasz. Ugyebár, ami késik...
Egyébként meg. Mások is kérdeztek már szóban és írásban is hasonlókat, sőt én már írtam is hasonló jellegű leveleket. Úgyhogy most veszem a bátorságot, és bemásolom azokat ide, némileg átírva és a személyesebb dolgokat kivéve belőle.
Ha ismétlem magamat és némileg szedett-vedettnek tűnik a jegyzet, akkor az az összeollózott anyagnak köszönhető.
Londonba csak úgy magamtól jöttem, nem használtam hozzá semmilyen ügynökséget. Az ismerőseimtől próbáltam minél több infót begyűjteni - több-kevesebb sikerrel. A sok ember közül csak kevesen adtak érdemi felvilágosítást, közülük viszont 1-2 nagyon sokat segített.
A lényeg, hogy itt sok az ügynökség, munkát nagyon gyorsan talál az ember. A szállást a neten kerestem, telefonon pedig ráerősítettem, de az utolsó pillanatban (de tényleg) jött egy telefon egy újabb tuti és olcsó szállásról. Igaz, nem ugyanabban a házban, de azóta is ugyanannál a főbérlőnél lakom.
Június 7-én csütörtökön érkeztem, 9-én szombaton számlát nyitottam (igen, itt néhány bank szombaton is nyitva van), és 11-én hétfőn beregisztráltam az Extraman nevű ügynökségnél. Egy órával később már egy egyetemen bútorokat pakoltam. Ha nem egy óra múlva, akkor 2 héten belül biztosan szereztem volna munkát. This is London.
A magyaroktól engem is sokan óvtak, úgyhogy nincs is róluk sok tapasztalatom. Én háttér nélkül jöttem ki kevés pénzből, - ami a legtöbb, hogy néhány ismerős és azok ismerőse által lebiztosítottam magam. Értsd: squatok, gyorskölcsönök - amiket végül is nem kellett igénybe vennem. Tehát egy kisebb tartalékkal, hamar lesz szállásod, munkád meg minden, ami kell. Ebben az angol szervezetek segítenek.
Gondolom, nem azonosak az igényeink, de ha elszánod magad, hogy kezdetben nem lesz minden tökéletes, akkor gyorsan egyenesbe kerülsz. Találkoztam egy pár emberrel, aki már a második hónapban a legmagasabb fizetést várta, meg minden juttatást, amit csak angol állam megadhat. Aztán csodálkozott, hogy a szállás, a munka meg a bürokrácia nem is olyan mennyei.
Rengeteg állásközvetítő iroda van, ezek közül lehet majd nyugodtan válogatni. A papírjaiddal bemész egy ilyen helyrem, beregisztrálsz, majd ha nem kaptál rögtön munkát, akkor naponta 1-2-szer hívogatod őket, és közben mész más ügynökségekhez is.
A másik módszer, amit én még nem alkalmaztam, de itt működik, hogy bemész különböző cégekhez, és bejelented, hogy munkát keresel, küldjék neked a főnököt vagy a PR-ost vagy az illetékes személyt. Ez itt nem reménytelen, többen szereztek már így munkát.
A kisebb helyeken (pl. az ügynökségeknél) heti bér van, ami megkönnyíti az életben maradást. A minimálbér 5,35 amiből elég jól el lehet lenni. A kaja és a ruha egész olcsón beszerezhető, ami nagyon drága, az az utazás és a szállás.
Én a 3-as zónában lakom, ide egy 1-től 3-as zónáig szóló heti Oyster kártya 27,4 font. Ezzel egész Londonban buszozhatsz, valamint a metrókat és egyéb vasútszerű járműveket az 1-től 3-as zónáig használhatod. A 3-as zónán kívülre költözni nem érdemes, mert messze kerülsz a központtól, bár annak is vannak előnyei. Már a 3-as sincs közel.
Szállást heti árban 50 és 100 font között találsz. Ez alatt egy kis szobát értek egy tipikus angol családi házban, ahol a szomszéd szobákat hasonló egyének és párok lakják, mint te. Tapasztalataim szerint a 100 fontos is lehet tré, valamint az 50 fontos is lehet egész pöpec.
Az angol szállások elég igénytelenek, ami azt jelenti, hogy vékony falak, nyikorgó lépcsők, szarul működő háztartási cuccok. Egyébként minden működik, minden használható, de otthon már eltörték volna annak a kezét, aki ilyet hagy maga után. Ez itt általános. Aki finnyás, az hamar besokall ezektől.
A munkára visszatérve: az 5,35-ös minimálbérrel heti 40 órát dolgozva bruttó 856 fontot kereshetsz havonta, ami itteni léptékkel is alacsony, de élhető életet biztosít. Tehát a kaja, a szállás, az utazás, vmi sürgős kiadás vagy 1-2 ruha már megvehető belőle. Ennél már csak jobb lehet.
Ami az elinduláshoz szükséges:
- mobiltelefon angol simkártyával (ezzel óvatosan, mert irdatlan különbségek lehetnek az egyes szolgáltatók között!)
- angol bankkártya (most már több bank is szóba áll a külföldiekkel (a Barcleys, HSBC biztosan)
- Oyster kártya (a tömegközlekedéshez nélkülözhetetlen)
- London A-Z (minden sarkon kapható térkép, ami nélkül ne is menj sehová - otthon hasonlót ne vegyél!)
4 komment
Túlóra
2007.11.21. 20:31 joco78
A fejbenblognak ugye az a lényege, hogy azt csak fejben írja (szerkeszti) az ember, és abból csak kevés olvasható az igazi blogban.
Mostanában fejbenblogot vezetek. Ismét felélénkült a túlórás időszak, úgyhogy most nehezemre esik újakat pötyögni.
De ne keseredjen el senki, mert ami késik, az ugye nem jön időben.
Mostanában fejbenblogot vezetek. Ismét felélénkült a túlórás időszak, úgyhogy most nehezemre esik újakat pötyögni.
De ne keseredjen el senki, mert ami késik, az ugye nem jön időben.
3 komment
Vér és pezsgő
2007.11.16. 00:36 joco78
Végre megérkezett a fotóskönyv, amit Bea kap tőlem karácsonyra. Életrajzi mű Robert Caparól (született:Friedmann Endre) a magyar származású és világhírű fotósról, ami persze magyarul még nem jelent meg.Bea Dániában rátalált az Amazon angol oldalán, és a rendelést továbbította nekem, mégiscsak könnyebb nekem innen Londonból.
A csomag két hét után meg is érkezett (igaz, 2-3 nap volt feltüntetve), és valóban azt a használt, de jó állapotban lévő könyvet tartalmazta, amit a leírás ígért. A csomag egy chicagoi antikváriumból érkezett, még az ára is rá volt matricázva, értelemszerűen dollárban. Alatta viszont a könyv eredeti borítóján ott van az ára angol fontban.
Akkor ez most egy olyan könyv, amit Angliában Amerikából rendeltem (bár annak idején itt Angliában nyomtatták) és viszem haza Magyarországra, hogy majd odaadjam a Dániában élő Beának. Világos nem?
Már ha tényleg odaadom neki.
Belelapoztam és nagyon megtetszett. Bár az angolom még nem elég jó, hogy hosszabb lélegzetű műveket is olvassak, de épp itt az ideje elkezdeni.
Tényleg, nem fordítaná le valaki, hogy az otthoniakhoz is eljusson?
1 komment
Classic FM
2007.11.15. 23:43 joco78
Ma végre rábukkantam. Komolyzenei csatorna, de ehhez foghatót otthon még nem hallottam.
Nem-nem, a komolyzene nem csak a Sorsszimfóniát és a nagyoperetteket jelenti. És nem is a Bartók-féle klimpírozást és csatazajt, bár időnként ezeket is tudom szeretni.
Lehet emberi módon is közelíteni a dolgot. Ráadásul kortárs zene is akad rendesen, pl. a kedvenceim: Philip Glass és Michael Nyman. Hát azt várhatnám, hogy otthon őket játssza a rádió. Napközben.
Na meg a másik gyengém, a filmzenék. És nem csak az unásig játszott főcímzenéket adják, hanem bátran sugároznak az albumok belsejéből is.
Egyébként az angol adók közül talán ez az egyetlen, ahol a más nemzetek művei teljes egyenjogúságot élveznek. Van itt cseh és orosz, magyar és német, osztrák és olasz, minden, ami a klasszikus komolyzenébe beletartozik.
Amin meg végképp meghatódtam, az az egyik betelefonáló volt. Hét éves.
Hi Katie, mit csináltál ma? Itthon voltam anyuval és sütöttünk sütit. És milyen tölteléket tettetek bele? Áfonyásat. Gondolom, hogy közben a rádiót hallgattátok? Igen. És mi a kedvenc meséd? A Harry Potter. És ki a kedvenc szereplőd belőle? Hát Harry. Akarod, hogy játszunk egy zenét a Harry Potter moziból? Igen.
Ilyenkor előbújik belőlem a fehéringes népművelő, öklét a levegőbe emeli és az asztalra csap. Hallották ezt elvtársak? Lehet ezt így is!
Nem-nem, a komolyzene nem csak a Sorsszimfóniát és a nagyoperetteket jelenti. És nem is a Bartók-féle klimpírozást és csatazajt, bár időnként ezeket is tudom szeretni.
Lehet emberi módon is közelíteni a dolgot. Ráadásul kortárs zene is akad rendesen, pl. a kedvenceim: Philip Glass és Michael Nyman. Hát azt várhatnám, hogy otthon őket játssza a rádió. Napközben.
Na meg a másik gyengém, a filmzenék. És nem csak az unásig játszott főcímzenéket adják, hanem bátran sugároznak az albumok belsejéből is.
Egyébként az angol adók közül talán ez az egyetlen, ahol a más nemzetek művei teljes egyenjogúságot élveznek. Van itt cseh és orosz, magyar és német, osztrák és olasz, minden, ami a klasszikus komolyzenébe beletartozik.
Amin meg végképp meghatódtam, az az egyik betelefonáló volt. Hét éves.
Hi Katie, mit csináltál ma? Itthon voltam anyuval és sütöttünk sütit. És milyen tölteléket tettetek bele? Áfonyásat. Gondolom, hogy közben a rádiót hallgattátok? Igen. És mi a kedvenc meséd? A Harry Potter. És ki a kedvenc szereplőd belőle? Hát Harry. Akarod, hogy játszunk egy zenét a Harry Potter moziból? Igen.
Ilyenkor előbújik belőlem a fehéringes népművelő, öklét a levegőbe emeli és az asztalra csap. Hallották ezt elvtársak? Lehet ezt így is!
Szólj hozzá!
CD-s rádió
2007.11.15. 22:39 joco78
A jómunkásembernek munka közben ugye ott a rádió. Az szól egész nap.
Otthon azt mondták, Londonban érdemes rádiózni, mert itt legalább jó zenék szólnak. A brit popot már amúgy is nagyon hiányoltam, de hát ettől is csömört lehet kapni. Méghozzá elég gyorsan.
Kezdetben ott volt a Virgin Radio, de ők is szigorúan a slágerlista szerint haladnak. És amíg arról lekerülnek régi, majd felkerülnek újabb számok, addigra már régen halálra untam magam.
Aztán ott a Radio X, ami ugyanez pepitában. Aztán vannak a kis helyi adók, amik nagyon szórakoztatóak 1-2 óráig, pl. fekete műsorvezetővel meg a fekete zenékkel, de hosszabb idő után ezektől is elbomlik az agyam.
A BBC hírcsatornájával nincsen semmi gond, csak ott alig van zene. Ki hinné, hogy folyton híreket, hírkommenteket meg interjúkat nyomnak. Így egész napos programnak ez is kiesett.
Találtam egy jót, a Magic FM-et.
Kb. mint nálunk a Slágerrádió, csak itt a magyar zenék helyett angol és amerikai dalok szólnak. Be-becsúszik még néhány ABBA, de más nemzetek zenéit nem lehet hallani. Az összeállítás jónak is tűnt, aztán két nap után gyanús lett, hogy ugyanazokat a számokat játszák. Kb. 8 órányi repertoárjuk van, ez kb. annyi, mintha 5-6 CD-jük lenne. Ha még egyszer meghallom Louis Armstrongtól a Wonderful Worldöt vagy Simon & Garfunkeltől a Sounds of Silence-t, akkor megy a rádió is a szemétprésbe. Pedig egykoron szerettem ezeket a dalokat, de most egy pár évig még nem akarom őket hallani.
A szlogenjük ráadásul "Less talk, more music" vagyis kevesebb beszéd, több zene. - Ez mondjuk érthető, hiszen csak beállítják a számítógépet, hogy véletlen üzemmódban játssza a számokat, a műsorvezető meg óránként fölsétál a büféből, hogy beolvassa a híreket. Így persze könnyű.
Otthon azt mondták, Londonban érdemes rádiózni, mert itt legalább jó zenék szólnak. A brit popot már amúgy is nagyon hiányoltam, de hát ettől is csömört lehet kapni. Méghozzá elég gyorsan.
Kezdetben ott volt a Virgin Radio, de ők is szigorúan a slágerlista szerint haladnak. És amíg arról lekerülnek régi, majd felkerülnek újabb számok, addigra már régen halálra untam magam.
Aztán ott a Radio X, ami ugyanez pepitában. Aztán vannak a kis helyi adók, amik nagyon szórakoztatóak 1-2 óráig, pl. fekete műsorvezetővel meg a fekete zenékkel, de hosszabb idő után ezektől is elbomlik az agyam.
A BBC hírcsatornájával nincsen semmi gond, csak ott alig van zene. Ki hinné, hogy folyton híreket, hírkommenteket meg interjúkat nyomnak. Így egész napos programnak ez is kiesett.
Találtam egy jót, a Magic FM-et.
Kb. mint nálunk a Slágerrádió, csak itt a magyar zenék helyett angol és amerikai dalok szólnak. Be-becsúszik még néhány ABBA, de más nemzetek zenéit nem lehet hallani. Az összeállítás jónak is tűnt, aztán két nap után gyanús lett, hogy ugyanazokat a számokat játszák. Kb. 8 órányi repertoárjuk van, ez kb. annyi, mintha 5-6 CD-jük lenne. Ha még egyszer meghallom Louis Armstrongtól a Wonderful Worldöt vagy Simon & Garfunkeltől a Sounds of Silence-t, akkor megy a rádió is a szemétprésbe. Pedig egykoron szerettem ezeket a dalokat, de most egy pár évig még nem akarom őket hallani.
A szlogenjük ráadásul "Less talk, more music" vagyis kevesebb beszéd, több zene. - Ez mondjuk érthető, hiszen csak beállítják a számítógépet, hogy véletlen üzemmódban játssza a számokat, a műsorvezető meg óránként fölsétál a büféből, hogy beolvassa a híreket. Így persze könnyű.
Utolsó kommentek