Szegény Kalmi, még nov. 11-én kért tőlem útba igazítást, és hip-hopp, már itt is a válasz. Ugyebár, ami késik...

Egyébként meg. Mások is kérdeztek már szóban és írásban is hasonlókat, sőt én már írtam is hasonló jellegű leveleket. Úgyhogy most veszem a bátorságot, és bemásolom azokat ide, némileg átírva és a személyesebb dolgokat kivéve belőle.
Ha ismétlem magamat és némileg szedett-vedettnek tűnik a jegyzet, akkor az az összeollózott anyagnak köszönhető.

Londonba csak úgy magamtól jöttem, nem használtam hozzá semmilyen ügynökséget. Az ismerőseimtől próbáltam minél több infót begyűjteni - több-kevesebb sikerrel. A sok ember közül csak kevesen adtak érdemi felvilágosítást, közülük viszont 1-2 nagyon sokat segített.

A lényeg, hogy itt sok az ügynökség, munkát nagyon gyorsan talál az ember. A szállást a neten kerestem, telefonon pedig ráerősítettem, de az utolsó pillanatban (de tényleg) jött egy telefon egy újabb tuti és olcsó szállásról. Igaz, nem ugyanabban a házban, de azóta is ugyanannál a főbérlőnél lakom.
Június 7-én csütörtökön érkeztem, 9-én szombaton számlát nyitottam (igen, itt néhány bank szombaton is nyitva van), és 11-én hétfőn beregisztráltam az Extraman nevű ügynökségnél. Egy órával később már egy egyetemen bútorokat pakoltam. Ha nem egy óra múlva, akkor 2 héten belül biztosan szereztem volna munkát. This is London.

A magyaroktól engem is sokan óvtak, úgyhogy nincs is róluk sok tapasztalatom. Én háttér nélkül jöttem ki kevés pénzből, - ami a legtöbb, hogy néhány ismerős és azok ismerőse által lebiztosítottam magam. Értsd: squatok, gyorskölcsönök - amiket végül is nem kellett igénybe vennem. Tehát egy kisebb tartalékkal, hamar lesz szállásod, munkád meg minden, ami kell. Ebben az angol szervezetek segítenek.

Gondolom, nem azonosak az igényeink, de ha elszánod magad, hogy kezdetben nem lesz minden tökéletes, akkor gyorsan egyenesbe kerülsz. Találkoztam egy pár emberrel, aki már a második hónapban a legmagasabb fizetést várta, meg minden juttatást, amit csak angol állam megadhat. Aztán csodálkozott, hogy a szállás, a munka meg a bürokrácia nem is olyan mennyei.

Rengeteg állásközvetítő iroda van, ezek közül lehet majd nyugodtan válogatni. A papírjaiddal bemész egy ilyen helyrem, beregisztrálsz, majd ha nem kaptál rögtön munkát, akkor naponta 1-2-szer hívogatod őket, és közben mész más ügynökségekhez is.
A másik módszer, amit én még nem alkalmaztam, de itt működik, hogy bemész különböző cégekhez, és bejelented, hogy munkát keresel, küldjék neked a főnököt vagy a PR-ost vagy az illetékes személyt. Ez itt nem reménytelen, többen szereztek már így munkát.
A kisebb helyeken (pl. az ügynökségeknél) heti bér van, ami megkönnyíti az életben maradást. A minimálbér 5,35 amiből elég jól el lehet lenni. A kaja és a ruha egész olcsón beszerezhető, ami nagyon drága, az az utazás és a szállás.

Én a 3-as zónában lakom, ide egy 1-től 3-as zónáig szóló heti Oyster kártya 27,4 font. Ezzel egész Londonban buszozhatsz, valamint a metrókat és egyéb vasútszerű járműveket az 1-től 3-as zónáig használhatod. A 3-as zónán kívülre költözni nem érdemes, mert messze kerülsz a központtól, bár annak is vannak előnyei. Már a 3-as sincs közel.
Szállást heti árban 50 és 100 font között találsz. Ez alatt egy kis szobát értek egy tipikus angol családi házban, ahol a szomszéd szobákat hasonló egyének és párok lakják, mint te. Tapasztalataim szerint a 100 fontos is lehet tré, valamint az 50 fontos is lehet egész pöpec.
Az angol szállások elég igénytelenek, ami azt jelenti, hogy vékony falak, nyikorgó lépcsők, szarul működő háztartási cuccok. Egyébként minden működik, minden használható, de otthon már eltörték volna annak a kezét, aki ilyet hagy maga után. Ez itt általános. Aki finnyás, az hamar besokall ezektől.

A munkára visszatérve: az 5,35-ös minimálbérrel heti 40 órát dolgozva bruttó 856 fontot kereshetsz havonta, ami itteni léptékkel is alacsony, de élhető életet biztosít. Tehát a kaja, a szállás, az utazás, vmi sürgős kiadás vagy 1-2 ruha már megvehető belőle. Ennél már csak jobb lehet.

Ami az elinduláshoz szükséges:
- mobiltelefon angol simkártyával (ezzel óvatosan, mert irdatlan különbségek lehetnek az egyes szolgáltatók között!)
- angol bankkártya (most már több bank is szóba áll a külföldiekkel (a Barcleys, HSBC biztosan)
- Oyster kártya (a tömegközlekedéshez nélkülözhetetlen)
- London A-Z (minden sarkon kapható térkép, ami nélkül ne is menj sehová - otthon hasonlót ne vegyél!)