Disz íz London

Egy tanulni vágyó hazánkfia kalandjai a távoli Londonban. Élettapasztalatok és pénzszerzési kísérletek a WC-tisztítástól a vibrátorok raktározásáig...

Mostanában

Utolsó kommentek

  • joco78: @amarramerre: tavolazsiatol.blog.hu :) (2013.01.21. 02:43) Nem félsz attól?
  • amarramerre: @joco78: nagyszerű :) remélem, nekünk is összejön előbb-utóbb egy hasonló utazás...addig is lássa... (2012.01.13. 21:01) Nem félsz attól?
  • joco78: @amarramerre: Köszi az érdeklődést. Amint látod, a londoni írások egy kissé elapadtak, - mostanság... (2012.01.13. 18:01) Nem félsz attól?
  • amarramerre: dejó :) szívesen olvasnék még...a keleti utakról nincsen blog? (2012.01.13. 16:12) Nem félsz attól?
  • joco78: @Mr.sebi: Hmmm... Hát igen, asszem épp ezért írtam le ezt a párbeszédet. Ha csak annyi lenne a lén... (2011.10.05. 09:46) Nem félsz attól?
  • Utolsó 20

Őket olvasom

Üres szekrények

2007.12.06. 00:12 joco78

Másfél hónapja még egy saját öltözőszekrényre vágytam, aztán nagy nehezen ki is harcoltam magamnak egyet. Nem volt könnyű, mert majd' mindegyik foglalt volt, meg kellett várni, hogy valaki kihaljon.

Most meg. Pluszba három üres szekrény is van a férfiöltözőben. Egyik napról a másikra.

A múlt pénteken volt ugye november 30-a, ez nem csak hóvége, hanem valamiféle cikluszárás is volt egyben. A kantinba bemasíroztak a fejesek meg a mindenféle osztályvezetők, pezsgőket és üdítőket töltögettek, és majszolták hozzá a tortaszeleteket. A Peter Jonesnál (ez ugye a John Lewis leányvállalata vagymi) most is eredményesen  teljesítettek, röpködtek a fontok meg a százalékok. Ha finoman fogalmazok, akkor egymás vállát veregették.

Az eredményes ciklus után szó esett még az új alkalmazottakról, akikkel sokat gazdagodott a cég, és remélik, hogy a jövőben ők is... Aztán megemlítették még azt a néhány nevet, akik ugyan régi dolgozók, de a cégen belüli átszervezések és egyéb változások miatt sajnos menniük kell. De rögtön hozzátették, hogy talán fél év múlva ismét szükség lehet a munkájukra, tehát kár is elkeseredni, hiszen a cápa ér be elsőnek, a reményhal meg utoljára.

Erre a sorsra jutott Ian is, ez a kedves 45-50 körüli őrült, aki mindig jött, széles mozdulatokkal lapogatta a vállamat és mindig megdicsért azért, ami tulajdonképpen a munkám és kötelességem. Anyukája valahonnan északról, a Skócia feletti szigetekről származik, az apja meg Lengyelországból, - Ian meg már itt nőtt fel Londonban, úgyhogy igazi Londoner. Kicsit nagy hangú, kicsit egzaltált, de az én szememben ártalmatlan figura volt, aki a pezsgős buli után ugyanúgy lejött hozzám elbúcsúzni, mint akármelyik nap végén. Valószínűleg többé már nem látjuk egymást.

Hétfőn még jött a szemétbe néhány irodabútor (ilyesmi máskor is előfordult), de az szokatlan volt, hogy az egyik iróasztalból ki sem volt pakolva. Benne volt a tűzőgép, a papírlyukasztó, valakinek a kiprintelt családi fotói, kb. 20 db komolyzenei CD meg még ezer apró kacat. Szóval, az asztal gazdájának nem nagyon lehetett módja megfontoltan távozni.
Mégis mi történhetett? 1. A pezsgős bulin megtudta, hogy nincs tovább, és lila fejjel, ajtókat csapkodva elrohant. 2. A pezsgős bulin megtudta, hogy nincs tovább, de az irodába már nem volt módja visszamenni, mivel a biztonságiak már nem engedték. 3. Hirtelen eltávozott az élők sorából. 4. Valamiért távozott a cégtől, a személyes cuccairól pedig egyszerűen elfeledkezett.
Akár így, akár úgy mindegyik szitu nagyon kínos. És hogy a távozása után még a bútorait is... Hát erre mit lehet mondani? Lehet, hogy utólag még a helyét is behintették sóval.

Egy biztos.
Ian és a másik kettő után nem maradt más hátra csak az üresen tátongó öltözőszekrények.

6 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bea · http://www.helsingortales.blogspot.com 2007.12.06. 07:52:50

hat ezen en most elsirtam magam. a tatongo oltozoszekrenyek, meg a bedaralasra varoasztal, a csaladi fotokkal... basszus. tenyleg ennyi. lehet, hogy csak ennyi... :`(

Mindi 2007.12.06. 14:11:33

Hát Jocó, ez tényleg szomorú. Olyan üresség maradt bennem...

De - csak hogy Te ne érezd így magad - tudatjuk veled, hogy ha Te így járnál, akkor mi várunk haza! :-)

joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2007.12.06. 19:05:41

Hát Mindi, nem is tudom hogy reagáljak. Egyrészt jó érzés, hogy van hova hazamennem, másrészt nem jó érzés, hogy valaki azt gondolja, én is így járhatok. Ez egy kicsit olyan Mindisre sikeredett :), de azért köszi.

Rókalány 2007.12.07. 14:54:54

Elôfordulhat az, hogy valahol az legyen a normàlis, hogy halàla utàn nem dobozoljàk össze a motyoit? Még akkor is, ha nem ismerik a csalàdjàt màr csak vàrnak vel mondjuk két hetet (!), hàtha jelenkezik valaki.
Nekem mondjuk az lenne a leghihetôbb, hogy nem engedték màr vissza. De ez elég durvàn hangzik. Legalàbb felügyelettel elpakolhatnà az ember ilyenkor a cokmokokat, nem?
Mondjuk sajàt magam lelikàllapotàt visszaràzni azt talàltam ki, hogy talàn bedühödött az emberke és önmaga tolta el a ledoboig az asztalt mindenestül, aztàn egy jot loditott rajta: nesztek!
Vagy méginkàbb: a pszihologusa azt mondta neki, hogy vàltozàsra van szüksége, méghozzà nagymértékû vàltozàsra. Ugyhogy elôször a faliképeket hajitotta a szemétbe, aztàn a bùtorait... a személyes holmikrol meg ne is beszéljünk, hiszen arra sem volt többé szöksége: régi felesége, gyerekei, kutyàja, szeretôje immàr a mùlté...
Azért figyelj jol, hogy mi potyog le mostanàban, mert lehet, hogy "unta magàt és ezt a dalt is"...

Rókalány 2007.12.08. 12:32:38

Mondd csak, mi az, hogy "komment"?
Nem lehetne ùgy, hogy "hozzàszolàs"?

bea · http://www.analogartist.blogspot.com 2007.12.11. 10:45:06

na mi lesz már. tessék szépen írni... hiányzik a napomból...
pusz.
b.
süti beállítások módosítása