A magyarországi őslakos ugyanis túlnyomó részt szinkronizált filmeken nőtt fel, nyelveket nem vagy rosszul beszél és miért is kellene neki az eredeti hangra figyelni, ha ott a nagy múltú magyar szinkron. A nyelvünk adottságainak köszönhetően remek fordítások születnek, a stúdiók pedig a színészekkel karöltve kiváló minőséget produkálnak. Vagy nem.
De legyünk jóindulatúak és tartsuk szem előtt a jobban sikerült darabokat. Nem véletlenül őrizgetem DVD-n a Tizenkét dühös ember magyar szinkronos változatát vagy az Annie Hallt Kern András hangjával. (Még akkor is, ha az utóbbiról ma már tudom, hogy kismillió félrefordítás van benne.)
Tényleg vannak remek magyar fordításaink, Karinthy Micimackójától a Shakespeare-eken keresztül egészen napjaink Speier Dávidjáig, és azt se kell sokáig magyarázni, hogy Bujtor Isván hangja nélkül Bud Spencer már nem az igazi.
De mégis felmegy bennem a pumpa, amikor egy kommentben azt olvasom, hogy ott van nekünk a "világhírű magyar szinkron". Nem először találkozom ezzel az érveléssel, éppen ezért muszáj volt végiggondolnom.
Világhírűűű? Hát nooormális?
Ki tudja ezt megítélni? A világban élő magyarok? Ez nekünk hiteles forrás?
Vagy a magyarul nem beszélő külföldiek? Igen? És ők mi alapján ítélnek? Talán figyelik a szájmozgást és ha azt látják, hogy stimmel, akkor megdicsérnek?
Vagy maga Bud Spencer, akinek annak idején személyesen bemutatták az ő magyar hangját és akkor azt nyilatkozta, hogy nagyon elégedett vele?
Vagy a magyarul szintén nem beszélő Woody Allen és Kern András? Hát lehet ez mérce?
Nekem ez sokkal inkább valamiféle szűklátókörűségről szól, ahol magyar földről magyar szemmel megpróbáljuk megmondani, hogy mit gondol rólunk a világ.
Írom ezt innen, Londonból.
Utolsó kommentek