Ma végre rábukkantam. Komolyzenei csatorna, de ehhez foghatót otthon még nem hallottam.
Nem-nem, a komolyzene nem csak a Sorsszimfóniát és a nagyoperetteket jelenti. És nem is a Bartók-féle klimpírozást és csatazajt, bár időnként ezeket is tudom szeretni.
Lehet emberi módon is közelíteni a dolgot. Ráadásul kortárs zene is akad rendesen, pl. a kedvenceim: Philip Glass és Michael Nyman. Hát azt várhatnám, hogy otthon őket játssza a rádió. Napközben.
Na meg a másik gyengém, a filmzenék. És nem csak az unásig játszott főcímzenéket adják, hanem bátran sugároznak az albumok belsejéből is.
Egyébként az angol adók közül talán ez az egyetlen, ahol a más nemzetek művei teljes egyenjogúságot élveznek. Van itt cseh és orosz, magyar és német, osztrák és olasz, minden, ami a klasszikus komolyzenébe beletartozik.
Amin meg végképp meghatódtam, az az egyik betelefonáló volt. Hét éves.
Hi Katie, mit csináltál ma? Itthon voltam anyuval és sütöttünk sütit. És milyen tölteléket tettetek bele? Áfonyásat. Gondolom, hogy közben a rádiót hallgattátok? Igen. És mi a kedvenc meséd? A Harry Potter. És ki a kedvenc szereplőd belőle? Hát Harry. Akarod, hogy játszunk egy zenét a Harry Potter moziból? Igen.
Ilyenkor előbújik belőlem a fehéringes népművelő, öklét a levegőbe emeli és az asztalra csap. Hallották ezt elvtársak? Lehet ezt így is!
Classic FM
2007.11.15. 23:43 joco78
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek