Jellemző, hogy öt nap otthoni lét után már érzek némi magyarázkodási kényszert  arra, hogy nem, a fenti címet én egyáltalán nem politikai értelemben értettem, nem is akarok ezzel semmilyen rejtett utalást tenni az otthoni állapotokra.

Egyébként meg csak azt akarom leírni, hogy jó volt otthon, jól éreztem magam, és nem azért, mert nincsen szemem és fülem a sok sírásra és kesergésre. Igen-igen látom és hallom a sok elkeseredett megnyilvánulást, de nem tudom őket igazán komolyan venni. Messziről jött (visszajött) emberként tényleg van némi rálátásom hazám dolgaira, de leginkább arra, hogy sokan kívülről várják a segítséget. A kormánytól, az ellenzéktől, az Uniótól, a szomszédtól vagy éppen a Jóistentől. Itt egy JFK idézet jut eszembe: "Ne azt kérdezd, hogy mit tett érted az állam, hanem azt, hogy te mit tettél az államért."

Nehéz megfogalmaznom, hogy pontosan mitől volt nekem jó érzésem otthon, de azt tudom, hogy ezerszer jobb a kaja, szebbek a csajok, közvetlenebbek az emberek. És az is igaz, hogy itt Angliában sokkal nagyobb rutinnal kezelik a köznapi helyzeteket, könnyebb valakit megszólítani az utcán, nem kell félni az ellenőrtől, sőt, ha valamiért mégis megbüntet, akkor nem kell félnem az agressziótól vagy a tekintetéből áradó megvetéstől.

Jó értelemben véve otthon már érezni a balkán leheletét, azt, hogy a köznapokat jóval nagyobb hévvel, érzelemgazdagabban élik az emberek. Jó lenne ellesni valamit az angolok napi rutinjából, és egy kis bizalmat táplálni egymás iránt. Nem nagyot, csak egy kicsit. Ne feledjük, hogy a rutin mellett az itteniek időnként nagyon felszínesek is tudnak lenni. Na ez az, amitől otthon nem félek.
Itt nem érzem azt, hogy nekem a kormánytól vagy valamely más politikai erőtől kellene függenem. Nem azt mondom, hogy nem számít, de semmiképp sem annyira, mint azt az otthoniak gondolják.

Nem tudok olyan kormányutasításról, amely arról szólna, hogy a mozgólépcsőn egysorosan jobbra húzódva kell utazni. Aki siet, az szépen áttér a baloldali üres oszlopba és szapora léptekkel elhalad a többiek mellett. Ez itt Londonban működik. Otthon nem. Állandóan utamat álló emberekbe botlottam, akikben fel sem merült, hogy másképp is lehet. Nem rosszindulat, nem taplóság, csak egy apró információ hiánya.

Nagyon kevés hiányzik az otthoni közhangulat javulásához. Szerintem nem a fizetéseken, nem a kenyér árán és legfőképp nem a kormány (jobb vagy bal mindegy) magatartásán múlik. Csak egy kis mosoly és egymásrafigyelés hiányzik. Sőt, többekben mindez már meg is van, úgyhogy már tényleg nagyon kevés hiányzik. És akkor itt lesz majd a Kánaán. De tényleg.