17 September 2007

Drága Szeretteim, Barátaim!

Már több, mint egy hete visszajöttem Londonba, de az egy hónapos otthoni tartózkodásomból még le kell írnom valamit. Igazából mindennapos hazai történet, de nekem akkor is élmény volt.


Hibáztam.

A Londonba való visszatérésem előtt le akartam fordíttatni angolra a diplomámat, hátha majd itt tudok vele kezdeni valamit. Azt mondták, ha már fordítás, akkor legyen hitelesített. Némi nyomozás után megtudtam, hogy ilyet egyedül a Bajza utcában az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt.-nél tudok csináltatni. Ugye, milyen szép neve van? Már ezért megérte. Pénteken csak fél 1-ig vannak, tehát szednem kellett magamat, hogy még időben odaérjek. Délre ott voltam, puccos kapualj, portással, magasföldszint, faborítás, elektromos kijelzők, a szolid környezet sokmillió forintos felújítást sejtet. Sorszámosztó gép, tisztára, mint a bankokban, de pár perc alatt a pultnál voltam és az üvegen áthajolva mondtam a kisasszonynak, hogy mit is szeretnék. A keményfedeles mezei diplomám a betétlappal együtt 15400 Ft lett volna, de gyorsan rájöttem, hogy a szakirányomat jelölő betétlapra nincs is szükségem, így csak 7600. Kaptam egy visszaigazolást, amelyen szerepelt az előleg összege (6000 Ft), és hogy 1 hét múlva, az utazásom napján tudom majd leghamarabb átvenni. Ha sürgősségit kérek, akkor még drágább.

Hétfőn délelőtt hívnak telefonon, hogy nem fizettem be az előleget, ezért nem tudják a munkát elvégezni. Hát, mondom, én befizettem, még papírt is kaptam róla, sőt még emlékszem is, ahogy a kisasszony visszaadott a 10000-esből. Hát az érdekes, mert annál az ablaknál nem lehet fizetni, azt kizárólag a pénztárnál tehettem volna meg, és arról egy külön számlát is kellett, hogy kapjak. Mondom ilyenem nincs, nem is tudtam a pénztárról, úgy tűnik, megcsalt az emlékezetem, és az, hogy matattam a tárcámmal és megkaptam a papírt azt az érzést keltette bennem, hogy fizettem. Mondtam ez nagyon kínos, elnézést kérek, és már rohanok is, hogy fizessek.

Bajza utcába be, sorszámosztó gép előtt megállok, keresem rajta a megfelelő kategóriát, de nem találom. Az egyik ajtón már látom a CASSA feliratot, de a gépen, se cassa, se pénztár, se fizetés, se semmi. Az információs pult üresen, szemmel láthatóan nem rég hagyták ott. Pár perc után egy hölgy besurran, de igyekszik csak a hátát fordítani, nehogy kérdezzen az ügyfél valamit. Egy jól irányzott KEZITCSÓKOLOM-mal zavarba hoztam, így kénytelen volt felvenni a szemkontaktust. Tessék mondani, hogyan tudok fizetni? Amikor leadta a rendelést, kapott egy sorszámot, azt tessék figyelni! Hát, az a helyzet, hogy nem kaptam, de legalábbis nem tudom, miről van szó. Mikor adta le? Pénteken. Hát, akkor pénteken kellett volna fizetni! De én nem fizettem, és most hétfő van, és ezt szeretném pótolni. Akkor tessék a géphez menni, és húzni egy sorszámot! Azt szerettem volna, de nem találtam a megfelelő kategóriát. Ekkor már nem csak a hangját, hanem az egész testét is megemelte a székből, ahová nemrég huppant le: Értelemszerűen, a megfelelő gombot tessék megnyomni!

Eljőve az információs pulttól egy 4-5 fős csapat vesz körül, kérdésekkel bombázva. Többnyire arra kíváncsiak, melyik szobába kéne, menjenek. Az egyik hölgy biztos, ami biztos alapon három különféle sorszámot is tart a kezében, de szomorúan közli, hogy még egyiket sem írta a kijelző. De én biztosan tudom, hová is kéne mennie. Hááát, mondom, talán neki is az információnál kéne próbálkozni. Csalódottan néz rám, láthatóan azt hitte, én majd segítek.

A sorszámosztó gépen értelemszerűen megnyomtam azt a gombot, amelyet a legszimpatikusabbnak találtam: "Választott szolgáltatás: LAKOSSÁGI KÉSZ ANYAG KIADÁSA" - 10. szoba - sorszám: 415.

Hamarosan villan a 415, én már megyek is a CASSA feliratú ajtón befelé. Ügyintéző helyett, egy hangáradat fogad: Majd akkor tessék jönni, ha látja a sorszámát! Csókolom, én már láttam. Na, és hanyas szoba van a sorszámos papírjára írva? 10-es. És ez hanyas szoba? Hát - mondom - most látom, hogy 9-es. Akkor a 10-es szobába legyen kedves átfáradni!

A 10-es szobában másik üvegfal, mögötte másik kedves hölgy. Kész anyagot jött átvenni? Nem egészen, én a tartozásomat szeretném befizetni. Azt nem itt lehet, hanem a szomszéd szobában. Én onnan jövök, onnan küldtek át ide. Talán rossz sorszámot húztam.

Ekkor megtörténik a csoda. A hölgy feláll, megkerüli az üvegfalat, és azt mondja, itt tessék várni, nem kell másik sorszámot húzni. 1 perc múlva visszajön, és átküld az előző szobába. Tessék menni nyugodtan, nem kell az új sorszám. A CASSA-s hölgy már vár, veszem is elő a pénztárcámat. Tessék mondani, nem lehetne, hogy a 6000 Ft előleg helyett kifizessem a teljes 7600 Ft-ot? Nem, azt nem lehet. Jó-jó, bocsánat, csak gondoltam, mindannyiunknak egyszerűbb lenne.

Tanulva a történtekből, a következő pénteki átvétel már pofon egyszerű volt.

Bajza utcába be, sorszámosztó gépnél LAKOSSÁGI KÉSZ ANYAG KIADÁSA gombot megnyomom. A papírral a kezemben leülök várok pár percet, majd a 9-es ajtón be. A hölgy előkészíti a kész anyagomat, majd visszaküld a folyosóra, hogy figyeljem a sorszámomat. Pár perc, sorszám villan, 10-es ajtón be, CASSA-nál maradék összeget kifizetem, folyosóra visszamegyek. Leülök, pár perc várakozás, sorszám ismét villan, 9-es ajtón ismét be, a befizetésről szóló pecsétes igazolásomat átnyújtom, a kész anyagot átveszem.
Vidáman, mosolyogva távozom.

A folyosón 4-5 ember sorszámokkal a kezében irigykedve néz utánam.


Ez a kis történet még bennem rekedt, de hamarosan valódi londoni élményeimet is meg fogom osztani.

Udv:
Joco