Ha vannak jó bulik, akkor a squat partyk általában azok.

Ezek is bármilyenek lehetnek, függően attól, hogy milyen a közösség, és milyen zenére, bulira van igény. Ami a hely szolgáltatásait illeti (pl. DJ-szett, hangfalak, a hely kényelmi berendezése) bizony ez is meghaladhatja a hivatalos partyhelyszínek színvonalát. Persze nem ez a gyakori, sokkal inkább a szedett-vedett cuccokból összeállított kép a jellemző. De a rendezők (akár ott lakók, akár meghívottak) gyakran nem adnak lentebb az igényességükből, és hozzák a saját cuccaikat, a fény- és a hangtechnikát, a projektorokat és lámpákat, így egy nagyon furcsa közegben találhatja magát az ember.
Miközben profi zenészek, profi eszközökön játszanak, bedeszkázott ablakú házban van a party. A WC olyan, amilyet utoljára csak a Trainspottingban láttam, de egy emelettel feljebb, amit a ház squatolói használnak, már minden tiszta és ápolt.
A bútorok, ülő és fekvő alkalmatosságok szintén guberáltak, de ne feledjük, hogy ebben a társadalomban sok olyan dolgot is kidobnak, amiért mások egy boltban sok pénzt kifizetnének! A ruhatár ingyenes, tulajdonképpen mindenki oda dobja le a kabátját, ahova tudja. Így leginkább a hátsó fotelek és heverők jönnek szóba. A szervezők bárt is üzemeltetnek, természetesen nyomott árakon.
MC Kemon

A belépés egyébként nem igyenes. Úgynevezett adomány van, ami ez esetben £4. Aki nem tud annyit adni, az bejöhet kevesebbért, de lehet, hogy a bejáratnál majd csúnyán néznek rá. Ebből a pénzből a rendezők magukat támogatják, de ez inkább csak amolyan bekerülési költség.

Partyarcok I. (Jocó és Jácint)

A party híre általában szájhagyomány útján terjed, de bevetnek kézről kézre terjedő flyereket és matricákat is. Ezek minősége és kivitele is gyakran megdöbbentő, sok hivatásos kreatív szakembert lemosnának a színről. SMS-ek és emailek száguldoznak egy meghatározhatatlan, de valahol mégis határozott körön belül. Ám a legtöbb ember úgy jön el, hogy az utolsó pillanatban "véletlenül" hallotta valakitől, hogy valahol lesz valami. A vicces az, hogy több ilyen helyzetet felidézve végül mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie - köztük évek óta nem látott ismerősök, akikről a helyszínen kiderül, hogy egymásnak is ismerősei.

A most szombati squat buli itt volt Shadwellben, a lakóhelyünktől 5 percre. Bár a szervezők között nem voltak magyarok, de végül mégis úgy alakult, hogy a kb. 80 fős közönség közel fele magyar volt. Ezt mondjuk szándékosan se sikerült volna ilyenre tervezni. Én eredetileg a Kata és Bence szülinapjára készültem - majd szombat este beülünk valahová alapon. Aztán bevártuk a barátaikat, aztán az én barátaimat, persze egy részük még hezitált, hogy akkor jöjjenek-e. Ám egy másik barát hozzájuk keveredett, aki már tudta, hogy végül ebben a buliban fog kikötni, így aztán hozta magával a többieket.
Jött még Guffy barátom, aki Brigthon és Madrid után csak néhány napja kezdte meg a londoni létezését, így az evidens volt, hogy jönni fog. Csak úgy mint Jácint, aki viszont ezen a hajnalon fejezte be a londoni pályafutását, így rögtön a buliból ment tovább a reptérre.

Bőven éjfél után is még potyogtak be emberek. Begurult M. Brixtonból biciklivel, majd nem sokkal utána G. ugyanonnan, de tömegközlekedve. 

Partyarcok II. (Nem lát, nem hall, nem beszél)

Gyönyörű kis csapat voltunk, különösen a vége felé. Hajnal négy körül a buli még tartott, csak nekünk lett végünk, ezért elindultunk hazafelé. Az talán sokat elárul, hogy egy nappal később megkérdeztem Alvint, a lakótársamat, hogy ő mikor keveredett haza, amire azt felelte, hogy mi bizony együtt jöttünk haza, nem emlékszem? És tényleg. Vidám magyar nóta hangjai szálltak a shadwelli háztetők felett, csak azt nem sikerült elsőre eltalálni, hogy az épületnek a jobb vagy a bal oldali szárnyában szokott lenni a lakásunk. Aztán még felraktam Jácintot a buszra, kivettem a kezéből a cideres dobozt, mondván maradt még elég a szervezetében, meg aztán a  tömegközlekedésben az amúgy is tiltva vagyon.

Még ezzel a lendülettel visszabattyogtam a buliba - első nekifutásra úgysem sikerült megtalálnom a mackófelsőmet. Meg is lett, majd azt magamhoz ölelve egy fél órácskára meghunytam egy terem széli fotelben. Ismét összegereblyéztem magam, és a zajló partyt végleg magam mögött hagyva hazabattyogtam. Érkeztemkor Guffy még javában előadást tartott a Klári és Robi ajtajában állva.

Mondom, akkor már 5 óra elmúlt és nekünk hamarosan kelnünk kellett, hogy elérjük majd a 10:30-as ingyenmozit. De ez már megint csak egy másik történet.