Mostanában nem tudtam folyamatos munkát szerezni, úgyhogy örülök mindennek, ami szembejön. Tegnap egy üdítőpalackozónál pakoltam - a korábbi raktárakhoz képest nem is volt olyan fárasztó.

Nagyraklap
A feladat rendkívül összetett, a diplomás végzettség elengedhetetlen. A nagy raklapokról át kell rakodni a göngyölegeket a kis raklapokra. Egy-egy göngyöleg nem túl súlyos, könnyűszerrel pakolható, persze pár óra után már ezt is megérzi az ember. Így is örültem a munkának, jobb ez, mintha csak itthon ülnék.

Kisraklap
Párban dolgoztam Sergeijel, a livániai orosz sráccal. 21 éves, négy hónapja érkezett Londonba és minden második szava a fuck. Szerinte jól ért és jól beszél angolul, úgyhogy csak velem lehet a probléma, mert gyakran vissza kellett kérdeznem, hogy mit akart mondani. A fuck-os kifejezéseket értettem, csak az egyéb mondatokat nem. Aztán ráállt a fülem, de néha röhögnöm kellett, mert folyton Borat és az ő ékes angolsága jutott eszembe.

Borat Sagdiyev
A göngyöleges toronyépítést is lehet érdekesen csinálni. Sergei mindig úgy pakolt, hogy először maga elé épített egy falat, aztán megpróbált mögépakolni. Gondolkodtam, szóljak-e, de inkább hagytam, hátha neki tényleg jó így. Közben mesélt az életéről, megtudtam, hogy a tundra az valójában egy hazájabéli partyhelyszín, a litván lányoknál pedig nincs szebb a világon. Egyébként pedig fuck-fuck-fuck. Ha még sok van hátra a szünetig azért, ha rövid a szünet azért, ha már véget ért azért,  ha dolgozni kell azért, ha hosszú az út hazáig, akkor meg azért.

A nap végére egész jól összeszoktunk. Sergei sem a fallal kezdte a pakolást és én is megtanultam rendesen használni a fuck-os mondatszerkezeteket. Tapasztalva ezt az végtelenségig optimista hozzáállást, gyanús, hogy lélekben nekünk magyaroknak van némi rokoni kapcsolatunk  a litvánokkal.