Errollal, fekete-afrikai kollégámmal jókat szoktunk beszélgetni. Csak arra kell vigyázni, hogy ő ugyan jó munkaerő, de egy "Hello! How are you?"-ból kiindulva, akár fél órás világmegváltó eszmecsere is kialakulhat, miközben fölülről meg a nyakunkba borul a munka. Szóval, jobb féken tartani a dolgot.
Errol az a fajta, aki eddig két mondatnál többet kérdezett Magyarországról. Ki tudja, miért - talán csak egészséges kíváncsiságból -, izgatja, hogy milyen ott nekünk, és én hogy látom a londoni életet.
Legutóbb, azt kérdezte meg nagyon óvatosan, hogy londoni kiutazásom előtt láttam-e már színes bőrű embereket. Mondtam, hogy a fővárosban azért találni néhányszáz feketét, de hogy jobban átérezze a helyzetet hozzátettem, hogy ez egy kétmilliós város, tehát csepp a tengerben.
Kinga tegnap érkezett meg Londonba.
Segítettem neki bejönni a Victoriaról és beszerezni az első napi kellékeket. Leginkább szállásokat néztünk.
Egész jól bírta a strapát, az új környezetet meg az egész napos mászkálást. Látta Lutont, a repteret, a Victoria állomást a nyüzsgő tömegével, metróztunk, buszoztunk, gyalogoltunk, vásároltunk, cipekedtünk jó sokat.
A nap végén persze ő is azt kérdezte, amit majdnem mindenki, aki először van Londonban. De hol vannak a fehér emberek?
OK, hogy Kelet-London, indiai negyed, pakisztániak és feketék minden felé, de azon kívül is alig láttunk fehéreket. Amikor egy órácskára itt volt a szállásomon, azt mondta, annak örül, hogy most legalább lát fehér embereket.
Persze azok is magyarok...
Utolsó kommentek