Disz íz London

Egy tanulni vágyó hazánkfia kalandjai a távoli Londonban. Élettapasztalatok és pénzszerzési kísérletek a WC-tisztítástól a vibrátorok raktározásáig...

Mostanában

Utolsó kommentek

  • joco78: @amarramerre: tavolazsiatol.blog.hu :) (2013.01.21. 02:43) Nem félsz attól?
  • amarramerre: @joco78: nagyszerű :) remélem, nekünk is összejön előbb-utóbb egy hasonló utazás...addig is lássa... (2012.01.13. 21:01) Nem félsz attól?
  • joco78: @amarramerre: Köszi az érdeklődést. Amint látod, a londoni írások egy kissé elapadtak, - mostanság... (2012.01.13. 18:01) Nem félsz attól?
  • amarramerre: dejó :) szívesen olvasnék még...a keleti utakról nincsen blog? (2012.01.13. 16:12) Nem félsz attól?
  • joco78: @Mr.sebi: Hmmm... Hát igen, asszem épp ezért írtam le ezt a párbeszédet. Ha csak annyi lenne a lén... (2011.10.05. 09:46) Nem félsz attól?
  • Utolsó 20

Őket olvasom

Moulin Rouge

2008.11.20. 13:25 joco78

Bár ott dolgozom mellette, valahogy mégis tudok úgy közekedni, hogy ne kelljen ott átmennem. Mármint az Oxford Streeten. Mivel a metrónak van oldalra nyíló kijárata is néha egy hét is beletelik, hogy kitenném a lábamat a belvárosi forgatagba . Marad hát az egyetem védett épülete, a környező kis utcák meg az újonnan felfedezett parkok.

Néha mégis belevetem magam a Oxford Street-i folyamba, ám itt bármerre is közlekedjek mindig olyan mintha árral szemben úsznék. Nehéz céltudatosan bárhova is eljutni — mindenhol nézelődő és papírtasakot szorongató, szájtáti arcokat látok, akik akarva vagy akaratlanul, de elállják az utamat. Mindenki lázban ég, versenyeznek egymással és saját magukkal, hogy mit vegyenek meg és mit nem, mi az ami épp akciós és ki tudja, talán épp az utolsó darab.

Mivel legutóbb szombaton is dolgoztam, ezért az egy órás szünetemet én is a fogyasztói mámorban sodródva töltöttem. Egy filmet és egy kupac üres DVD-t akartam venni, mindezt természetesen két egymástól távol eső boltban.
A szombat délutáni forgatagnál keményebbet aligha találhattam volna. Hiába a buszok, a gyakori metrómegállók, tudtam, hogy a legbiztosabban csak gyalog fogok eljutni a célomig.
Kitartóan és rutinosan szlalomoztam az embertömegben, nem egyszer kiszorítva magamat a járda szélére úgy, hogy egyensúlyozni kelljen a taxik és az tömeg között. Néha zombi módjára elémugrott egy-egy turista, de én elszántabb voltam annál, hogy bármi is eltérítsen a célomtól. Eltökélt Super Marioként törtem előre az akadályok között, ám legnagyobb meglepetésemre kinyúlt egy kéz és erősen megragadta a vállamat. Már kezdtem is felháborodni, hogy egy ügynöktől, szórólapozótól, térítő szektástól azért ez már mégis csak sok, amikor felfedeztem, hogy Carlos az.

Hónapok óta nem látott brazil barátom, nem is értettem, hogy került ő oda. Annak idején amíg én a szemetet préseltem ő takarított a Peter Jonesban, és a nyelvi akadályok ellenére nagyon jól megértettük egymást. Most vele volt egy másik brazil cimborája, gyorsan be is mutatot bennünket egymásnak. Ott álltunk Carlossal és barátjával a tömeg szélén — ő továbbra se beszéli az angolt — és egyszerűen csak örültünk a másik jelenlétének. Elmutogattunk egy pár felszínes infót, ő azt, hogy már nem dolgozik a régi helyen, én meg azt, hogy épp hova megyek vásárolni — de valójában sokkal mélyebb a mi szövetségünk. Régen sem a szavak szintjén alapult a barátságunk, inkább valami rendszer feletti, kívülálló magatartás az, amiben egymásra találtunk.
Néhány perc ölelkezés és mosolygás után szétváltunk és mentünk tovább a dolgunkra.

A Carlosszal való találkozás után már nem érdekeltek a zombik és a térítő ügynökök, csak mentem előre vigyorogva, tudva, hogy nem vagyok egyedül.

Ami pedig a forgatagot illeti, nemrégiben beugrott egy filmrészlet, ami sokkal érzékletesebben bemutatja, hogy milyen az az őrület, amit én az Oxford Streeten érzek. Némi képzavarnak tűnhet Londonban a párizsi Moulin Rouge-t emlegetni, de Baz Luhrmann 2001-es mozijánál aligha találni jobb példát.

13 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peti (ex peti) 2008.11.20. 19:13:45

"Néhány perc ölelkezés és mosolygás után szétváltunk és mentünk tovább a dolgunkra."

És ezalatt a néhány perc alatt útjában voltatok a többi céltudatosan haladni szándékozó emberszabású véglénynek, akik ekkor végre átérezhették, hogy milyen az, amikor akadályokat kell leküzdeniük a haladás érdekében. :D

Egyébként nem vagy eléggé rutinos. Ha haladni akarsz az oxford street-en, akkor menj szemben a forgalommal az úttest szélén. Ez nekem már bevált.

Néha engem is bosszant a sok ráérősen flangáló makimajom. Bosszúból néha olyanokra gondolok, hogy egyszer:

1. Veszek egy ósdi 10*20 cm-es bolti számológépet, és lassan sétálva fogok rajta számolgatni mindenféle dolgot egy felettébb zsúfolt utcán, vagy metróperonon (mobiltelefon-nyomkodás helyett). Jelenleg a Bank station Northern Line peronja tűnik erre a legmegfelelőbbnek.

2. A2-es méretű ÜRES fehér lapokból újságot hajtogatok, és a legtömöttebb metrókocsiban fogom azt olvasgatni csúcsforgalom idején, utána pedig lassan komótosan kisétálok vele az Oxford Circus (vagy a Bank, az se kutya) állomásról.

3. Viszek a hátizsákomban egy régi tárcsás-kagylós telefont, és minden egyes alkalommal, amikor a metró egy pillanatra kibukkan az alagútból a felszínre előveszem, tárcsázok, felhívok valakit, és elmondom neki, hogy ennél és ennél az állomásnál járok.

Timi 2008.11.20. 19:17:00

Hát igen, ez a részlet, amit a filmből kiragadtál többet mond minden szónál... (zárójelben: ilyen jó filmet ritkán látni, nekem az egyik kedvencem)

joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2008.11.20. 19:53:48

Felbuzdulva sajat irasomon, ma kimentem az Oxford Streetre es vettem egy peldanyt a Moulin Rouge DVD-bol £7-ert.
Akkor most igazam van vagy igazam van?

Peti (ex Peti) 2008.11.20. 20:13:21

Igazam van.

Timi 2008.11.20. 21:07:44

Ha kérted volna, 2 fontért biztonsági másolatot,
3 fontért színes fénymásolatos borítósat kaphattál volna ;)

joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2008.11.20. 21:12:39

7 fontert van egy eredeti peldanyom es annyi biztonsagi masolatot csinalok rola, amennyit csak akarok. De nem akarok.

bence · http://www.bencesmoments.blogspot.com 2008.11.21. 00:09:12

:) tetszik ez a poszt, pont most írtam énis a selfridges-ről. Úgylátszik Jocó, hogy ez az oxford street valahogy megfertőzte a tudatunkat:)

Guffy co. 2008.11.21. 16:09:01

mindenkinek igaza van, de nekem a legjobban

expeti: én még csak egy légkalapács végbélbe juttatásáig jutottam el, de tőled sokat tanultam, micsoda ötletdömping...

namost, adott a probléma: egy ismerősöm londonban leszen szombaton, és szeretnék vele találkozni. de az ő busza az oxford streetre érkezik, és onnan is indul. a kettő között meg vásárolgatni akar OTT (mondanom se kell, hogy nő). Úgy néz ki, hogy nem nagyon lehet onnan elrángatni, én viszont a helytől viszolygom. Teendő?

Rokalany 2008.11.21. 17:40:14

Megbeszélni vele egy fél nappal késôbbi idôpontot. Amihez képest ô késni fog, de nem baj, mert egy parkba beszélitek mega talàlkozot és te a késés miatti vàrakozàs idejét mokusetetéssel töltöd.

Ö is jol jàr, mert egy föltöltôdött emberrel tölheti aztàn az idejét, neki is jo mert kiélheti a vàsàrolhatnékjàt és a mokusok is jol jàrnak ebben a novemberi hidegben.

Na, kell ennél jobb?

Mókusok 2008.11.21. 19:59:55

Mi is támogatjuk az ötletet!

joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2008.11.21. 20:17:43

Guffy:
Mint mar irtam korabban: Kinek a pap, kinek a papne.
Ugy latszik, neked speciel a legkalapacs...

Timi 2008.11.21. 20:39:30

Húúú, de kínos... ;)

Guffy co. 2008.11.22. 22:19:34

jelentem megvolt az összefutás
beadtam a derekam, és maradt az oxford stereti sétafikálás, meg találtunk egy romantikus kávézót (starbucks vagy mi volt a neve), ahol a megfáradt vásárlók torlaszolták el az asztalhoz vezető utat a csomagjaikkal.
és képzeljétek, a menyecske nem jött be velem egy játékboltba.

mindenesetre a délutáni oxford streeti séta után tudom, hogy miért nem járok otthon a westendbe
süti beállítások módosítása