Disz íz London

Egy tanulni vágyó hazánkfia kalandjai a távoli Londonban. Élettapasztalatok és pénzszerzési kísérletek a WC-tisztítástól a vibrátorok raktározásáig...

Mostanában

Utolsó kommentek

  • joco78: @amarramerre: tavolazsiatol.blog.hu :) (2013.01.21. 02:43) Nem félsz attól?
  • amarramerre: @joco78: nagyszerű :) remélem, nekünk is összejön előbb-utóbb egy hasonló utazás...addig is lássa... (2012.01.13. 21:01) Nem félsz attól?
  • joco78: @amarramerre: Köszi az érdeklődést. Amint látod, a londoni írások egy kissé elapadtak, - mostanság... (2012.01.13. 18:01) Nem félsz attól?
  • amarramerre: dejó :) szívesen olvasnék még...a keleti utakról nincsen blog? (2012.01.13. 16:12) Nem félsz attól?
  • joco78: @Mr.sebi: Hmmm... Hát igen, asszem épp ezért írtam le ezt a párbeszédet. Ha csak annyi lenne a lén... (2011.10.05. 09:46) Nem félsz attól?
  • Utolsó 20

Őket olvasom

Mr. Carlos

2007.12.13. 00:59 joco78

Hogy a brazil Viktor barátomból hogyan lett Carlos, az nem is kérdés. Inkább az, hogy hogyan lett Viktor. Ez rejtély.
Egyszer rákérdeztem, hogy akkor őt most hogy is hívják valójában, mire kiderült, hogy Carlos. És honnan a Viktor? - mivel nekem így lett annak idején bemutatva, és én is így szólítottam már egy hónapja. Erre értetlenül nézett rám, hogy márpedig ő Carlos. Hát jó, én nem vitatkozom.

Egyszer azon kaptam magam, hogy tolmácsolok Carlos és egy angol között. Mintha én tudnék portugálul... Ő ugyebár angolul csak néhány szót, ezen kívül beszél még spanyolul, meg egy picit olaszul, de négy év londoni lét után az angolból alig ragadt rá valami.
Pedig már egész komoly párbeszédeket lefolytattunk, bár a mai napig sem értem hogyan. Kézzel-lábbal, eltáncolva, elfütyülve, de leginkább talán telepatikus úton. Ha másképp már nem megy, akkor az ember kínjában kitalálja, hogy mit akar a másik.

Mr. Carlos 50 éves. Ezt nem győzi hangsúlyozni. Egyszer fél lábon ugrálva mutat be tornamutatványokat, máskor meg járókeretre támaszkodva piheg, hogy érzékeltesse, ő már mennyire öreg.
A szülei Sao Pauloban, a spanyol felesége meg Padovában a 20 éves nagyfiával együtt. Hogy Brazília, Spanyol- és Olaszország után ő hogy került Londonba, az szintén rejtély.

Fura egy alak. Alig minimálbérért éjjel-nappal dolgozik, gyakorlatilag napi 12 órát. Néha heti 7 napot. Vannak egy páran, akik kihasználják, ő meg nem tud nemet mondani. Bírja is a munkát, jó munkaerő, de mostanában egyre ramatyabbul néz ki. Ugyebár karácsonyi szezon, jóval több a meló a szokottnál, tőle meg egyre többet várnak.

Amolyan igazi együgyű ember. Nem buta, nem műveletlen, csak egy ügyű. Ami fontos van az életében, az maga Jézus, vagyis a vasárnap esti templomba járás. Akkor szomorodtam el igazán, amikor a sok túlóra miatt, már annyira fáradt volt, hogy nem tudott elmenni a templomába. Inkább aludt. És ez így megy már negyedik hete.
De hát legyen ez az ő dolga. Én nem mondhatok nemet helyette, ezt neki kell megtanulni.

Jómunkásemberek

De látva, hogy mennyire tud tanulni - elgondolkoztam, hogy az elmúlt 4 évben nem volt senki, aki figyelmet szentelt volna rá? Komoly baja van a szavak értésével, kb. úgy viszonyul ő az angolhoz, mint én a kínaihoz: azt se tudom, hogy melyik hangzóra figyeljek, és hogy hol kellene azt hangsúlyozni. Carlos elméjével semmi gond, csak az alapok hiányoznak, azok nélkül pedig nehéz elindulni.
Tőlem már közel annyit tanult angolul, mint az elmúlt 4 évben összesen. Ezt nem volt nehéz elérni, tekintettel a gyatra szókincsére. Ő is tanítja nekem a portugált, egy pár szó már át is ragadt.

Obrigado, Senior Carlos!

2 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MIndi 2007.12.13. 09:45:34

"Olá, Carlos! Cuál es?"

Mondd ezt neki reggel, jól fog esni neki :-)
süti beállítások módosítása