Ott tartottam, hogy szükségem van egy kék ingre. Illetve többre is, de ne menjünk elébe a dolgoknak.

Az Oxford streeti Primarkban felküzdöttem magam a mozgólépcső tetejére és végre ott álltam a Férfi ruházati részlegen, a szemem előtt pedig rögtön az inges szekció. A színt (ugyebár még mindig kék) elég jól be tudtam azonosítani, de most következett a neheze: a méret.
A méret az, ami nekem sose ment. Amikor túl voltam egy-egy hasonló ruhavásáron, magamban mindig megfogadtam, hogy most aztán megjegyzem a számozást. Ebből annyi maradt, hogy magára a fogadalomra emlékszem, de a számozásra nem.
Talán a pólókkal még elboldogulok, de azokkal is csak azért, mert hosszú évek után felfedeztem, hogy a betűk, azok a méretek kezdőbetűi (Small-S, Medium-M, Large-L, eXtra Large-XL).

Anyám mindig elmondta, hogy az ingeket a nyaki méretük alapján szokták megkülönböztetni, ám ez a szemlélet nálam több sebből vérzik.
Egyrészt, hacsak nem nyakkendős szerelésről van szó, ki az a jóember, aki nyakban begombolja az ingét? Ezt utoljára Forrest Gumpnál láttam. - Ne feledjük, hogy őt is sokáig az anyukája öltöztette!
Másrészt, ciki vagy sem, nekem gyárilag elég vaskos nyakam van, ha tényleg ez alapján vásárolnám az ingeket, akkor kb. úgy néznék ki, mint Kuka a hét törpéből.
Harmadrészt, hiába is jegyeztem volna meg a pontos számozást, azzal itt, az egyedi angol méretezésnél nem sokra megyek.

Elkullogtam hát a próbafülkék irányába, ott ugyanis mindig van néhány kibontott próbadarab, ami után az ember a bontatlanok közül is bátran tud választani. Igen ám, de a fülkéknél kilométeres sor kígyózott, így nem láttam arra esélyt, hogy ezt az ingvásárt az egy órás szünetemen belül le tudom zavarni. Hacsak.

Amíg végigjöttem a Női ruházaton, addig számos hölgyet láttam, akik zavartalanul próbálgatták mindazt, ami a kezükbe akadt. Még a fehérnemű osztályon is bátran illesztgették magukhoz a melltartókat, épp csak a teljes hacukájukat nem dobták le hozzá. Ezek után nekem ne legyen merszem, hogy pólóra felpróbáljak egy inget? Próbáltam is, de a kiakasztott mintadarabok jobbára csak egy-két méretből voltak. Persze egyik se az enyém.

Nagy elhatározásra jutottam. A csomagolt ingekből ki fogok bontani egyet, és azt fogom felpróbálni. Igen ott, mindenki előtt. Személyzetet nem láttam a közelben, ezért határozott mozdulatokkal belevágtam a dologba. Tudtam, hogy ha élő szempár nem is, de egy ekkora áruházban kiépített kamerarendszer figyeli a lépteimet, a monitor végén pedig biztosan ül valaki.
A bontogatás nem ment simán. Az ing tele volt mindenféle merevítő izékkel, kartonpapírral, meg csomagolássegítő műanyag csipeszekkel, de rajtam nem foghatott ki. Pillanatok alatt már magamra is öltöttem, ám a méret nem hogy nem egyezett, de több számmal tért el a kívánatostól. A terv úgy szólt, hogy ha a próbadarab kicsit kisebb, vagy kicsit nagyobb, akkor elég, ha a soron következő méretezést választom. Viszont erre az esetre nem számítottam.

Az inget gondosan visszagyűrögettem a nejlonba, mellészuszakoltam a kiegészítő izéket, az így létrejött bűnjelet pedig - ami kb. kétszer akkora volt, mint originál állapotában - megpróbáltam a többi mögé elrejteni. Addigra már ott állt mellettem egy nagyon kedves eladó hölgy, aki finoman felvilágosított, hogy ha a méretemre vagyok kíváncsi, akkor ebben a próbafülkéknél segítenek. Látszott, hogy nem először ad ilyen tanácsot. Én álszent módon a fejemhez kaptam, mintha ez nekem is csak most jutott volna eszembe és elindultam ismét a fülkék felé. Megállapítottam, hogy a sor ott nemhogy kisebb, hanem azóta még hosszabb is lett. Tettem egy nagy bámészkodó kört és hogy hogy nem, megint az ingeknél kötöttem ki. Nem volt több dobásom, cselekednem kellett.

Fejemben egyenletek cikáztak, másodpercek alatt megpróbáltam kisakkozni, mennyivel lehet nagyobb a felpróbált darab, és az alapján mekkora lehet az én méretem. Gyorsan leemeltem a saccolt darabot a polcról, beálltam a pénztár kilométeres sorába és izgultam, hogy jó legyen. Ha tényleg jó, akkor már csak egyszer kell visszamennem, hogy ugyanabból a méretből vásároljak még néhányat.

Csak egyszer kellett visszamennem.