Megtettük a London és Bristol közti 185 km-es távot. Ha azt vesszük, hogy a buszos út mindössze két és fél óra, akkor az nem is tűnik olyan soknak.

Csekély tapasztalat birtokában nehéz Bristolt más angliai városokkal összehasonlítani - leginkább csak Londonnal tudom, ami alapján mindenképp furcsa képet kapunk.

Végre egy igazi angol város, ahol nagyrészt angolok élnek, angolul beszélnek és igaz ugyan, hogy jelen vannak az idegen kultúrák, de nem uralkodnak el a városon. Dimbek, dombok, csatornapart és nyugalom jellemzi Bristolt. Csütörtök délután egykor érkeztünk, így egy igazi hétköznapba csöppenünk. A központban kószáló, ebédidejüket töltő munkások. Rajtuk a jellegzetes sárga mellény, munkásbakancs és védősisak ehhez nekem mindenképp egy kelet-európai, de leginkább lengyel arc társul. De nem, itt még ők is angolok.

Vár áll ott most

Hetek óta terveztük, hogy még Sada hazautazása előtt megejtjük a bristoli utat, de arra már nem vettük a fáradtságot, hogy felkészüljünk a nevezetességekből. Nekünk épp elég volt, hogy számos belevaló zenekar is innen származik, köztük a Morcheeba, a Massive Attack és a Portishead. Létező fogalom a Bristol, mint zenei irányzat, nem véletlen, hogy Sada rádióműsorának is ez a címe. (Hát persze, hogy ez itt a reklám helye.)

Trip-hop

Stop

A buszról leszállva, egy-két utcai térképet nézegetve köröztünk a városban, kötetlenül, mindegy mi történik, csak járjon át a város szelleme. Állítólag valamelyik csatorna mentén a tengerhez is ki lehet jutni, de nekünk ez nem sikerült. Ahogy a legfőbb nevezetesség, a Clifton Suspension Bridge sem került a utunkba, bár az alábbi fotógyűjtemény mindenért kárpótol: http://www.panavista.eu/#7.menu.0

Biciklis város

Ehelyett bóklásztunk a kikötőben, mászkáltunk a belvárosban, könyveket és lemezeket turkáltunk egy antikváriumban és cidereztünk egy kerthelyiségben.

Csak lazán, kötetlenül - mint amilyen maga Bristol.