Egy egyszerű raktárépület valahol Chelseaben.
Nekem a 8. hónap, Jannak a lengyel kollégának már több, mint egy év. És azt képzeljem el, mondja Jan elképedve, hogy van aki már több, mint 25 éve itt dolgozik! Vagy dolgozott.

Hogy pontosan miért is zárják be, azt nem tudom. A cégnek jól megy, több hasonló épülete is van - most egy kicsit távolabb, Actonba vándorol a részleg. Nyílt is egy kis kiállítás, régi fotók és dokumentumok tanúsítják, hogy 40-50 évvel ezelőtt is volt már itt élet.

Jönnek az öregek, többségük már jóval 70 felett. A csapat zömmel nőkből áll, pedig az alkalmazottak nagyrésze már annak idején is férfi volt. Összenőve araszolgatnak, a földszinten engem is érintve, hogy eljussanak a teherliftig, és azzal a 2. emeleti kantinig. Megy a teázás, trécselés, rozzant testek csillogó szemmel idézik fel az itt eltöltött éveket.

Mintha nagyanyámat látnám a Vörös Október Férfi Ruhagyárban, ahol ő is lehúzott jópár évtizedet. Még nyugdíjasként is dolgozott pár évig, majd inkább már csak bejárogatott, legalább a légkörből kapjon még valamit. Furcsa, hogy a rendszerváltás után azt is angolok vásárolták fel. Minden átalakult, a gárda lecserélődött, a telephely ugyan megmaradt, de még az épületek is megritkultak. Pár éve jártam ott, ma Öltönyháznak hívják.
És ahogy mentem fel a 2. emeletre az üres folyosókon, laminált padlókon keresztül, elsétálva a teherliftek mellett, egyszer csak egy csarnokban találtam magam. Hiába a mosolygós eladók, és a hosszasan kígyózó öltönykollekciók, én biztosan tudtam, hogy gyerekként már jártam ott. De akkor ott még vasalógépek és szabászasztalok sorakoztak.

Nekem még 3 nap van hátra, de Johnnak már ez az utolsó. Ezt csak a búcsúzáskor tudom meg tőle, ő egyébként a maga 50 évével még egész fiatalnak számít. Furcsa, hogy értem a beszédét, pedig az ittlétem alatt egy büdős szót sem tudtam kihámozni a cockney akcentusából. Ám az "Adios amigo!" az magyarul is ugyanazt jelenti. Meglepődve motyogok valami "All the best"-félét, aztán dobálom tovább a szemetet.
A többiekkel lassan megy a búcsúzás, még vissza-visszanéz, és végképp lebuktatva magát, még felbukkan néhányszor az utcán. A csarnok hátsó ajtaján keresztül látom, hogy még köröz a ház körül, hátha visszaszólnak, gyere már vissza, csak vicc volt az egész.