Hálás lehetek a reptéri rakodómunkásoknak.

Decemberben még nem így gondoltam, akkor még nagyon pipa voltam, amiért Londonból hazafelé menet lenyúlták a táskámra akasztott bobby sisakot. A fiamnak lett volna karácsonyi ajándék - egy teljes angol rendőrjelmezzel együtt (bilincs, síp, gumibot, büntetőcédulák, beszélő tölcsér stb.), de a sisak már csak a hátizsákon kívülre fért el egy doboz bonbon társaságában. A lelki szemeim előtt most is ott lebeg az a reptéri rakodómunkás, aki bobby sisakkal a fején, lábait lógatva ül a futószalag szélén és kétpofára tömi magába a Cadbury édességet. Váljék a javára!

Szolgálatban
A karácsony előtti utolsó napokban tettem még néhány kétségbeesett kísérletet, hogy a bobby jelmezhez hiányzó sisakot megpróbáljam pótolni, de még a magát Magyarország legnagyobb játékkereskedéseként tituláló helyen is kudarcot vallottam. Amikor angol rendőrsisak után kérdezősködtem, karjukat széttárva mondták, sajnos az nincs, de tudnak adni helyette pókemberjelmezt, most úgyis az a divat. Kapott hát a gyerek magyar építőjátékot, - a "mit hozott a papa Londonból?" kérdést pedig ügyesen kikerültük.

Azt akkor még végképp nem sejtettem, hogy a február eleji hosszúhétvégés hazautazásom éppen az óvodai farsang idejére esik. Csütörtök éjszaka, pontosabban péntek hajnalban érkeztem, de 6-kor már kelnem kellett, hogy az immáron hiánytalan angol rendőrjelmezt (sisak + minden egyéb) időre szállítsam az óvodába. Andris el volt ragadtatva, valamint mindenki más is, aki látta őt.

A csókos pókasszony és Megvagy hadnagy