Hát van az a bizonyos aluljáróérzés.A szokásos hétvégi őrület. A metróvonalak egyharmada lezárva teljesen vagy részlegesen, a lényeg, hogy az egyébként is zsúfolt tube-on bezizzenjen az ember. Tisztára mint a felpörgetett videón, millió ember áramlik a szűk folyosókon, egymáson keresztül kasul. Kb. mint nálunk az augusztus 20-a.
És akkor ott van a zene. Nem tudom, ki találta ki, de ilyenkor igazi felüdülés. Valahonnan a folyosó távoli szegletéből didgeridoo hangját hallom, amikor odaérek, látom, hogy az áramló tömegben egy ember ül a falnak támaszkodva és zenél. Végtelen nyugalomban, becsukott szemmel fújja a hangszerét, közben CD-ről jön hozzá a kíséret. Nem volt könnyű megállni, de egy korlátnak támaszkodva mégis sikerült. Körben az emberek és a kósza gondolatok katyvasza, ami pedig az egészet felülírja, itt egy nyugodt ember és zenél.
Össz £7-ért hoztam is tőle 2 CD-t. Most itthon is ez szól.
Utolsó kommentek