Több napi, sőt több heti küzdés, vér, verejték és álmatlan éjszakák árán, de van remény arra, hogy itt Londonban, közelebbről a Neville roadi szerény hajlékomban legyen végre internet. A tettes, úgy látszik mégsem a helyi hálózat volt, hanem a saját gépem, vagyis annak programjainak, vagyis azok egymást felülíró, mi több problémamegoldó képességemet (ez hány szó?) is majdnem felülmúló egymást átfedő, átható, akadályozó, kötekedő, internetet nem engedő, néha azért mégis, de azért általában azért mégsem, szóval hogyis mondjam, most aztán ebből a mondatból már soha értelmesen ki nem...

A lényeg, a lényeg: most aztán kezdődhet a blogírás, a londonária, akarom mondani London area, vagy egyszerűen csak grafománia, melynek eleget tenni nem fogok, de időnként azért mégis, vagyis minden segítő és hátráltató körülmény ellenére és dacára, mi több érdemei elismerése végett, szóval most inkább elmegyek aludni, aztán holnapra lesz, ami lesz.