Disz íz London

12 Jun 2007

Draga Szeretteim, Barataim!

Jol mennek a dolgaim, panaszra meg mindig nincs okom.
Hala a szombaton is nyitva tarto bankoknak (persze nem mindegyik), gyorsan tudtam magamnak itteni bankszamlat nyitni, ami a munkavallalashoz elengedhetetlen.

Hetfon bementem az egyik (itthon ajanlott) munkakozvetitohoz es beregisztraltam. Kerdeztek, hogy mikortol szeretnek dolgozni, mondtam, hogy
akar mar azonnal. Legnagyobb meglepetesemre mar egy ora mulva dolgoztam.
Azert csak egy ora mulva, mert egy orat kellett utaznom a munkavegzes helyszineig. Egy egyetemen kellett butorlapokat lepakolni a teherautorol es
felvinni oket az emeleti termekbe. Ez persze egy napos ideiglenes munka, de valoszinu, hogy ha a nyakukra jarok, akkor hetente akad majd tobb napra valami hasonlo, mindaddig, amig allando melot nem talalok. Jo kis nemzetkozi csapat volt, a 15 emberbol volt vagy 3-4 londoni. A tobbiek: lengyel, litvan, magyar, del-afrikai, indiai stb... A munkaruhat is azonnal odaadtak (cipo, polo, vedokesztyu), nem kellett hozza csak delutan 2 es 4 kozott dolgozo Gizike, aki majd megfelelo meghatalmazas mellett felhozza azokat a raktarbol. Egy szekrenybol odaadtak, aztan majd az elso fizetesembol le is vonjak. Ugyanakkor ez garancia is arra nezve, hogy adnak meg munkat.
Ez persze minimalberes melo, de itt abbol is talpon lehet maradni. Mondjuk, jol elni nem lehet, ahhoz tobbet kell keresni, de a szallas fenntartasahoz, valamint a kaja biztositasahoz ez is eleg.

Erdekes az emberek hozzaallasa a munkahoz. A tobbseguk, ugy gondolja, hogy azert van itt, hogy dolgozzon. A szolgaltato meg azert, hogy szolgaltasson.
Amikor azzal kezdem a mondokamat, hogy nem beszelek jol angolul, akkor mindenutt megnyugtatnak, hogy nem baj, csak mondjam. Gyakran visszakerdeznek, hogy ertettem-e, ha meg nem, akkor addig irjak korbe a dolgokat, amig meg nem ertem. Itt annyi fele szinu, szagu, fele-fajta ember van, hogy mar nem lepodnek meg semmin.
A bankszamla nyitasnal eszebe sem jut a pult mogott ulonek, hogy megprobaljon ram olyan plusz szolgaltatast sozni, ami kulon terheket rona ram. Itt fontos a bizalom.

Ugy tunik, az itteni elet nem is olyan draga. Mas leptekben gondolkodnak. A szallas es az utazas draga, de ha abbol indulok ki, hogy ezekre elore felre teszem a penzt, akkor a maradekbol eleg jol el lehet gazdalkodni. Itt is megvannak az olcso piacok, a nagyaruhazak, meg a szenzacios leertekelesek, amiknek meg csak a toredeket ismerem, de egyaltalan nem remenytelen a dolog.
Es itt nem arra kell gondolni, hogy ami olcso, annak a minosege is gyenge.
Ha meg abbol indulok ki, hogy egy ido utan lesz rendes, hosszabb tavu melom, akkor majd egesz jol alakulhatnak a dolgok.

Otthon ugy kepzeltem, hogy majd szerzek egy hasznalt biciklit es majd klasszul tudok vele kozlekedni, de errol egyelore le kellett, hogy tegyek.
Orulok, ha gyalogosan eletben maradok. A forditott menetirany meg csak-csak, azt meg lehet szokni (nehezen), de hogy ennyire szukek az utcak, azt nem gondoltam. Nemreg jottem ra, hogy az a 15-20 cm-es felfestett sav a padka mellett, az nem az uttest szelet jelzi, hanem a biciklis savot. Nem vicc!
Azon persze senki nem fer el, de ezzel jelzik, hogy itt hagyni kell elmenni a bicikliseket is, akik egyebkent szep szammal vannak.

Es en meg azt gondoltam, hogy az olaszok vadul vezetnek. Itt olyan, hogy kovetesi tavolsag gyakorlatilag nem letezik, a lenyeg az, hogy ne seruljun a masik autoja. Azt se nagyon ertettem, hogy a forgalomtol elzart teruletet miert jelolik szaggatott vonallal. Nyilvan azert, mert a forgalomtol el van zarva mindaddig, amig valaki arra nem kenyszerul (gyakorlatilag mindenki), hogy athaladjon rajta.
Egyebkent erezhetoen van valami ritmusa a kozlekedesnek. A gyalogosok siman atmennek a piroson, de az autosok tudjak ezt, es ezt bele is kalkulaljak a vezetesbe. Igaz, hogy Budapesten is atmennek a piroson, de ott meg nem ereztem ra a ritmusra...

Asszem, mara eleg ennyi, most megyek es tovabbi munkak utan nezek.

Udv:
Joco