Na kéremszépen...
Munkák jönnek, munkák mennek, tele vagyok élményekkel, de eddig valahogy nem írtam semmit. (Nyugi: utólag pótolok mindent.)
Ma az Oxford Street halálos nyüzsgéséből lementem a metróaluljáróba. És ahogy itt Londonban már sokszor, ismét megtörtént a csoda. A föld alatti emberáradat jobbról és balról is sodor kegyetlenül, péntek este van, vége a hétnek, irány a pub, - fekete emberünk meg csak ül a kis felfestett félkörében és végtelen nyugalommal nyomkodja a Yamaha zongoráját. Ezerszer hallott szerzemény, de ha valahová illik, akkor az az Oxford Circus.
Tisztán és autentikusan énekli a szöveget, minden olyan mint az eredeti, csak a versszakok közé közé nyom be egy-egy rekedtes, halk yeaah-t.
Akár egy föld alatti világítótorony (na ez aztán a képzavar), csak ül és mutatja az utat. Egy pár percig megállok, hallgatom, aztán megyek tovább lefelé a mozgólépcsőn, hogy mihamarabb hazaérve megírhassam az élményt.
Yeaah.
Donola 2011.09.18. 01:20:00
joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2011.09.25. 12:41:14
Donola 2011.09.25. 19:12:57