Annak az élménynek, hogy a londoni létem első nyolc hónapját Kelet-Londonban a 3-as zónában töltöttem, úgy látszik mégis csak volt valami értelme. Ha más nem is, akkor az, hogy az ottani indiai és pakisztáni lakosok világában felfedeztem egy bollywoodi filmeket játszó mozit.
Az egyik hajnali hazarepülésem előtt azt találtam ki, hogy arra a néhány órára már nem hajtom álomra a fejem, beülök inkább a mozi egyik éjszakai előadására. Ez annál is inkább nagy tett volt, mivel azon a helyen csak indiai filmeket játszottak és csak indiai közönségnek. Szóval, fehér emberként erősen kiragyogtam a sorból.
Az a kevés indiai film, ami más utakon hozzánk eljut, már eleve átesett egy kemény rostán, vagy már eleve olyan megfontolással készült, hogy külföldre is el lehessen adni. Így a hollywoodi monumentalitást pénzben, díszletekben és statisztákban is lepipáló bollywoodi filmeket mi egyáltalán nem láthatjuk.

A múlt szombaton (közel egy évvel a tavalyi élményem után) Guffy és Gregory barátaimmal közösen újra ellátogattam arra a vidékre. Egzotikumot és kalandot kerestünk, hol máshol, mint egy ilyen moziban. Hiába a három terem, a filmeket nem elcsúsztatva, hanem mindig egy időben játsszák: délután 4-kor, 7-kor és éjjel 10-kor. Ebből a filmek hosszát is ki lehet találni, a legrövidebb is 2 és fél órás. Ráadásul félidőben szünetet is tartanak, így az egészet három óra alatt aligha lehet megúszni.
Témától függetlenül mind ilyen hosszú, legyen akár történelmi nagyeposz vagy szívhez szóló szerelmesfilm. És témától függetlenül majdnem biztosak lehetünk benne, hogy lesznek benne zenés-táncos, sokstatisztás jelenetek is.
A jegy egységesen 5 font, kivéve a kedvezményes napot, amikor 3 és fél, ami londoni viszonylatban döbbenetesen olcsónak számít. Ehhez képest, a nagy terem mérete és technikája bármelyik plázamozival felvehetné a harcot – nem úgy a kinézete. Egy kissé leharcolt és viseletes – ha beülök egy székbe, nem nehéz elhinnem, hogy tényleg Indiában vagyok. Az este 10-es előadás az igazi, ilyenkor a nagyterem rendszerint teltházzal megy, és nem ám bulizó és szerelmes fiatalok, hanem komplett családok látogatják. Ahogy valamelyik ismerősöm megállapította, sokan közülük úgy élnek itt, mintha nem szóltak volna nekik az India és Anglia közti óraátállításról. Dél előtt alig látni őket az utcán, este viszont annál aktívabbak.
(folyt.köv.)
elephantinmymind 2009.01.13. 10:14:20
bea.
joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2009.01.13. 10:31:39
elephantinmymind 2009.01.13. 11:19:51
Rókalány 2009.01.13. 13:17:51
Baràtném elôre szolt, hogy jo humorérzékkel kell fogadni a dolgokat. De azt hiszem, hogy ezt ha nem is mondta volna is, akkor is igy sikeredett volna. Ennyi vigyorogva lelkes nézôt azért a klasszikus elôadàsokon nem làtni... Egy élmény volt.
joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2009.01.13. 13:31:24
Sokat reflektálnak önmagukra, ám a tánc iránti lelkesedésük (és most már az enyém is) töretlen. :)