"Ha nem tetszik, el lehet költözni hidegebb országba!" - mondta Fecó, az egyik főbérlő.

Taki és Fecó együtt adják ki (és lakják) azt a lakást, ahol a mai napig laktam. 4-5 hete érkeztem, tisztán tartott, szépen berendezett lakás, három dupla szoba meg egy kicsi, ebből a kicsi volt az enyém. Összesen heten laktuk. Heten, mint a magyarok. Ugyanis magyarok voltak mind, nem csak a lakók, hanem a tárgyak, az élelmiszerek, a berendezés túlnyomó része. Itteni boltokból csak a legszükségesebb dolgokat vették, a többit hozták vagy hozatták hazulról. A nyelvet is. Három év kintlét után még mindig csak magyarul.
Egyébként a környék is kellemes. Néhány percnyi sétával minden tömegközlekedési eszköz elérhető, onnan a belváros fél órán belül megvan.

Csak hát a hevület.

Fecó minden beszédébe igyekezett belefűzni a magyarok felsőbbrendűségét, és mindenki más alacsonyabbrendűségét. Az angolokét is. De a legfőbb gond az ABC betűivel volt. A-tól Zs-ig. "A" népcsoport így, "B" nemzet úgy, "C" etnikum amúgy, "Zs" meg, na arról jobb nem is beszélni. Nem is beszéltem róluk, csak hallgattam. Nem kell mindennel egyetérteni, nem is kell mindenkit szeretni, bár számomra az élet így kellemesebb.
Nem vagyunk egyfélék, gondoltam, majd megszokom. Fecó nem kérdezte meg, talán nem is feltételezte, hogy én D vagy esetleg K népcsoporthoz tartozhatok. Hátha a dédapám vagy esetleg az anyukám, netalán a szerelmem közéjük tartozik. Egyébként meg nem tartozik, de mégis mi lenne, ha...

De sebaj, azért jöttem ki, hogy tanuljak. Hogyan gondolkodnak mások, hátha én is több leszek ez által.

Csak hát a hevület.

Már a lakásvizitnél feltünt, hogy nagyon meleg van. Azazhogy nem tünt fel, gondoltam, most épp egy kicsit túlfűtöttek. Majd az ideköltözéskor Fecó kijelentette, hogy a kazánhoz Takin és rajta kívül nem nyúlhat senki. OK, ez nem egy bonyolult dolog, nem lesz nehéz betartani.
Aztán a szellőztetés. Józsi, nem kéne annyit szellőztetni, mert kimegy a meleg. Mondom, épp ez a célom, mert izzadok. Márpedig napi 5-10 perc szellőztetésnél nem kell több! Elkezdtem hát titokban szellőztetni. Ebben partner volt Sada és Dorka, egy másik páros, akik szintén szenvedtek a hőségtől. Megalapítottuk a Titokban Szellőztetők Egyesületét. Éjszakára résnyire nyitva hagytam az ablakom, had áramoljon a levegő. Ők meg egyszer teljesen kitárva felejtették a szobájuk nagyablakát, úgy aludtak el. Jellemző, hogy a kinti hideg ellenére ezt ők észre sem vették.

Persze a vége bukta lett. Taki és Fecó levonta a következtetést: sok lesz a fűtésszámla, ki kell fizetni a különbözetet. Ez már azután jött, hogy a barátnőm után fizetnem kellett. Előre szóltam, hogy kb. kéthavonta jönni fog majd 2-3 napra, nem lesz-e ebből gond. Azt mondták, persze jöhet, amikor csak akar. Aztán mikor oda került a sor, akkor szóltak, hogy 30 font. Mondom, nem ez lett megbeszélve. Mi csak azt mondtuk, jöhet amikor akar, no de nem ingyen!

Csak hát a hevület.

Már épp azon agyaltam napok óta, hogy hogyan lehetne a leggyorsabban továbbállni - anélkül, hogy felrúgnám a megállapodást -, amikor Taki kijött hozzám a konyhába, és elkezdett velem üvöltve beszélni. A lényege az volt, hogy hogy gondolom én ezt a szellőztetés dolgot, reggel 6-ig hagyjam el a lakást vagy tegyek le azonnal 150 fontot az asztalra. Ez a bérleti kaució összege volt, amit annak idején nem fogadott el, mivel ő sem készítette el az előre megbeszélt albérleti igazolást. Igazolás azóta sincs, de a pénzt most azonnal tegyem le.
Végül sikerült a beszélgetést higgadtabb hangnembe terelnem és kaptam másfél hét haladékot.

"Ha nem tetszik, el lehet költözni hidegebb országba!" - Ezzel csak az a gond, hogy ez az ország is elég hűvös, a hevület meg belülről fakad.
És ezen a szellőztetés sem segít.