Már kezdem egy kicsit unni a szemétben való turkálást, de időről időről felbukkannak olyan dolgok, amik nem csak meghökkentenek, de a világról alkotott alkotott képemet is felborogatják. Tudom, hogy ezek nagy szavak, de a prés felett állva, szemetesketreceket pakolva és tologatva mi máson töprenghet az ember fia, mint a világ sorsán.

Karácsonyi díszek

Ugye nem gondolta senki, hogy a kirakatok karácsonyi dekorációi egy nagy raktárban várják a következő évet? Kis karácsony, nagy karácsony, kis csillag és nagy üveggömb, műfenyő és dekorajándék, égősor és ezüst díszek mind-mind a hátsó raktárban préselődnek eggyé, hogy lassan teletöltsék a konténert.

Egy szatyor mobiltelefon

Bontott és bontatlan iPodokat már dobáltam be megsemmisíteni, de a mobiltelefon eddig még nem volt soron.
Szó szerint, egy nejlonyszatyornyi új készülék volt összedobálva, közülük látszott néhányon, hogy bolti szemléltetőnek használták, néhány pedig karcolásmentes előlappal, el nem távolított védőfóliával várta a megsemmisítést. Több ez, mint kísértés, nem beszélve a lelkiismeretfurdalásról, hogy nem-e kellett volna egy párat zsebrevágnom, amiből több heti fizetésemet könnyűszerrel biztosíthatnám.

Egy kötet Biblia

Jobb, ha nem merengünk Heine egykori szavain ("Ott, ahol könyveket égetnek, előbb-utóbb embereket is égetnek"), különösen, hogy itt szó sincs könyvégetésről, itt csak a szemétprésbe kerül be néhány példány. Szégyen és gyalázat, de nem tudtam megállni, hogy ki ne lopjak néhányat, köztük néhány oxfordi angol szótárat, egy Da-Vinci kódot, gyerekkori Crichton-kedvencemet, az Androméda törzset és egy Sting életrajzot - hozzátenném, hogy kiváló állapotban.
Hogy az abszurditásnak mennyire nincs határa, azt a kisalakú Biblia is bizonyítja, amit a legutóbb találtam. Új- és Ótestamentum a King James-féle tolmácsolásban. Műanyag, bőrre emlékeztető borító, kopott külső, kölnifoltos előlapok, jó állapotú belső. Szemmel láthatóan valaki gyakran hordta magával, és sokat forgathatta.
Nem tartozom ugyan semmilyen felekezethez, keresztényhez pedig végképp nem, de a londoni templomlátogatást már amúgy is terveztem (egyszer már voltam is), ahhoz pedig nem árt egy angol nyelvű Biblia.

Valahonnan a múltból feldereng egy lengyel film: Obi-Oba, avagy a civilizáció vége. Az emberiség kis csoportja egy atomtámadás után évtizedekkel mélyen a föld alatt, betonfalak között tengeti utolsó napjait. A főszereplő férfi a múlt után kutakodik, és a fejébe veszi, hogy utánajár annak a titokzatos könyvnek, amire oly' sokan tesznek utalást, és aminek a neve: Biblia. Hosszas kutakodás és kenőpénzek után rá is bukkan egy raktártárosnál, aki sok különc dolgot őriz. Végre megszerzi az egyetlen még létező példányt, ám belelapozva kiderül, annak csak a borítója igazi, amit a jó anyaga miatt őrzött meg a raktáros. A belsőt már rég kidobta vagy felhasználta, mivel annak úgysem volt semmi haszna.