Akár a jó alkoholista, eleinte én is nyugtattam magamat, hogy nem vagyok függő, ha akarnám, bármikor le tudnék vele állni. Csak most épp nem akarok.Ez van. Sorozatfüggő lettem.
Az egész még Magyarországon kezdődött, amikor a tévében lement az első két rész. Nem vártam egy hetet, inkább letöltöttem a harmadikat a netről. Aztán a negyediket, aztán az ötödiket és így tovább. Lassan be is értem a CBS által sugárzott utolsó részt, így most már nekem is muszáj egy-egy hetet várnom. Nyilván csak ezért hozattam ki a PC-met, hogy Londonból is tudjak torrentelni. Hétfőn a sugárzás után pár órával már fenn van a film, és hála a magyar feliratkalózoknak a fordítás is megvan - kb. 24 órán belül. Asszem, felirat nélkül is elboldolgulnék, de a kedvenc sorozatommal inkább nem kockáztatok.
Szeptember óta megy a 2. évad, nézem is rendesen. Nem rossz, nem rossz, de eddig vártam az első évad átütő színvonalát. Szépen csordogált, jöttek a régi és az új szereplők, valami hasonló világmegmentős dologba keveredtek, mint legutóbb. A kis Hiro meg átidőutazta magát a középkori Japánba, hogy Takeshi Kensei-jel találkozzon, a kard eredeti tulajdonosával, de többet inkább nem mondok.Szóval, a Hiro-s szál mindeddig úgy tűnt, hogy kifejezetten csak azért készült, hogy a japán közönséget megfogják vele. Ezt gondoltam egészen tegnapig, amikor a hetedik epizód végén... Jajj, de elmondanám.
Szóval, már megint az orromnál fogva vezettek, és egy olyan csavart vittek a sorozatba, hogy még mindig nem tértem magamhoz.
Minden eddigi langyosabb kaland megbocsátva, az egész átértékelődött. Úgy tűnik, továbbra is függő maradok.
Utolsó kommentek