"Régi lábon jársz, régi cipő azon
Persze, lehet, hogy új, de idejemúlt fazon
Régi, régi a dumád, régiek a trükkjeid
Régi vagy, nemrég még új voltál pedig"
Sziámi: Világegyetemista

Ma reggel arra ébredtem, hogy kerek lett a szám. Először egy kicsit csodálkoztam, majd csücsörítettem jobbra-balra, egy kicsit fintorogtam, végül úgy éreztem, hogy újra helyre állt a rend.

Számvetek.
Ezt persze nem itt fogom megtenni, de mégis kaparok ide valamit, hogy írott nyoma is maradjon. Kb. fél éve, hogy a koromra irányuló kérdésekre elkezdtem úgy válaszolni, hogy 30 vagyok. Aztán egy másfél-két hónapja ez abbamaradt, rájöttem, hogy ennek a fele sem tréfa. Egyre inkább úgy válaszoltam, hogy még nem vagyok 30.

És tessék. Mától leketyegett a gyerekkor, oda a fiatalság, nem mondja már senki, hogy kész felnőtt, azt se, hogy hú de fiatalos, marad az, ami tényleg van.

Amúgy meg, a kesergést félretéve nem nagyon hiszek a kor diktálta bölcsességben. Láttam idősen sok buta embert és a fiatalok között is olyanokat, akik tizenévesen olyan tapasztaltan nyilatkoztak, mintha legalább 40 év lenne mögöttük. A fene se érti hogy van ez. Ide lehetne rángatni a biológiai öregedést, hogy amit a testünk megtapasztalt, az mégis csak van és látszódik. De már ebben sem vagyok biztos. Többek között eszembe jut az az ismerősöm, aki betöltötte a 40-et és a baráti kör gratulált neki a 30-hoz. Ő pedig mondta, hogy de én tényleg 10-zel több vagyok, nem viccelek. Előtte közel 9 évig szerzetesi életet élt, és úgy tűnik, az intenzív lelki élet szellemileg és testileg is konzerválta.

Akkor hát marad az apropó. A születésnap, akárcsak az újév napja, jó alkalom a visszatekintésre, az összegzésre, a további célok tisztázására. És jó alkalom a bulizásra. Ma estére is szerveztem egy kis bulit, ott lesznek sokan, akik ott tudnak lenni.
A többiek meg lélekben.