A londoni kollektív emlékezet egyik legerősebb élménye az 1666-os tűzvész.
Ekkor történt ugyanis, hogy a pestisjárványos Londont még egy hat napos tűz is súlytotta. A tűzvész Thomas Fraynor, a londoni királyi pék pékségéből indult, és szép lassan kiterjedt az egész városra. A becslések szerint a város kb. 80%-a égett porig.

Létrák
Jópár londoni munkahelyen megfordultam már, de eddig mindenhol különös gondot fordítottak a tűzvédelemre. A tűzvédelmi előírásokat nagyon szigorúan veszik, nem elégszenek meg a porraloltó készülékek szavatossági idejének ellenőrzésével. Külön külső és belső ember van a tűzoltó és -észlelő berendezések ellenőrzésére, valamint minden héten tartanak egy 15-30 perces tűzpróbát, amikor is a riasztóberendezéseket, hangszórókat, szignálokat, menekülőutakat és vészkijáratokat egyenként ellenőrzik. A személyzet ilyenkor hangszórón keresztül vagy személyesen mindig tudatja, hogy a próba elkezdődött és ugyanígy elismételve azt is, hogy a próba végetért. Közben percekig búgó szirénahang, vagy idegesítő sípolás, esetleg nyugodt női hang járja be a csarnokot, hogy azonnal hagyjuk el az épületet, ne vegyük igénybe a lifteket és, hogy merre találjuk a menkülőutakat.

Irányítsa a tűz fészkes fészkére!

Otthoni szemmel irigylésre méltó, hogy itt tényleges tekintélye van a rendvédelmi szerveknek. A járőr vagy a bobby jelenléte tiszteletet parancsol, ám ez nem egyenlő a terrorral. Gyakran látni őket viccelődni, turistákkal fényképezkedni vagy egyszerűen csak útbaigazítást adni.
Akiket ritkábban látni, de ha lehet, akkor még nagyobb tekintélynek örvendenek, azok a tűzoltók.

Tűzszünet

Én mondjuk láthatom és hallhatom őket nap mint nap, mivel a szállásunk közvetlenül egy tűzoltóállomás mellett van. Bármikor gyönyörködhetek a gyakorlatozó tűzoltókban, a falon keresztül is hallgathatom az ordításukat, miszerint "Fire in the left corner" vagy egyszerűen csak "Left-right, left-right, left-right". Van egy üres kiképzőtornyuk, amin a tűzoltást és a mászkálást szokták szimulálni. Egyrészt, formában kell lenni - ez ugye érthető - másrészt, valamivel el kell ütni a lassan telő szolgálati perceket. Szerencsés esetben nem riasztják őket sehova, ilyenkor viszont ki kell találni valamit.

Legóemberek

Előszeretettel fogadnak iskolás csoportokat, akiket magukhoz hasonlóan beöltöztettnek és együtt végeznek akadálypályás feladatokat. Nekem ezekről gyakran a Hátulsó pár előre fuss! játék színvonala jut eszembe, azzal a különbséggel, hogy itt előkerül egy-egy locsolótömlő, vagy éppen gumiemberkék, akiket óvatosan kézről kézre adva kell a képzelt tűzből kimenteni.

Ilyenkor látszik a pleximaszkon keresztül a kiskamaszok üdvözült tekintete, néhány órára ők is igazi férfiak, mitöbb, igazi nemzeti hősök.