Disz íz London

Egy tanulni vágyó hazánkfia kalandjai a távoli Londonban. Élettapasztalatok és pénzszerzési kísérletek a WC-tisztítástól a vibrátorok raktározásáig...

Mostanában

Utolsó kommentek

  • joco78: @amarramerre: tavolazsiatol.blog.hu :) (2013.01.21. 02:43) Nem félsz attól?
  • amarramerre: @joco78: nagyszerű :) remélem, nekünk is összejön előbb-utóbb egy hasonló utazás...addig is lássa... (2012.01.13. 21:01) Nem félsz attól?
  • joco78: @amarramerre: Köszi az érdeklődést. Amint látod, a londoni írások egy kissé elapadtak, - mostanság... (2012.01.13. 18:01) Nem félsz attól?
  • amarramerre: dejó :) szívesen olvasnék még...a keleti utakról nincsen blog? (2012.01.13. 16:12) Nem félsz attól?
  • joco78: @Mr.sebi: Hmmm... Hát igen, asszem épp ezért írtam le ezt a párbeszédet. Ha csak annyi lenne a lén... (2011.10.05. 09:46) Nem félsz attól?
  • Utolsó 20

Őket olvasom

A világhírű magyar szinkron (3/3.)

2013.08.03. 09:02 joco78

A cikk előző részéhez KLIKK ide

Bár a párom angolt tanít és két idegen nyelven is perfektül tud megszólalni, sajnos nekem az angol nyelv területén még mindig vannak hiányosságaim. És mivel az aláírás gyűjtő úrhoz hasonlóan magam is filmrajongó vagyok, így Londonban is, amikor csak tudok, eljárok moziba. Eredeti nyelven nézni a filmeket néha előny, néha hátrány. Ha pl. magas szintű szellemi értekezések repkednek a vásznon, akkor könnyen elveszítem a fonalat. Ha meg arról van szó, hogy Bruce Willis hány terroristát tud kiiktatni egy perc alatt, akkor nincs hiányérzetem.

De itt jön a mentőöv!

A britek ugyanis jóval előrébb járnak a kisebbségek védelmében. Nem csak a 2012-es Paralimpiába toltak bele apait-anyait, és nem csak a kerekes székes közlekedéshez akadálymentesítették a járdákat, de a mozikban is vetítenek hallás- és látássérülteknek filmeket. A hallássérültek felirat formájában kapják a segítséget, a gyengénlátók pedig fejhallgatón keresztül egy plusz hangcsatornán kaphatnak infót, hogy éppen mi történik a vásznon. Így aztán én is úgy választom ki az előadást, hogy a nagyothallóknak készült feliratos verzióra üljek be, így pótolva az angol hiányosságaimat.

lincoln500.jpg

Persze már hallom is az ellenérvet. A magyar forgalmazók rettenetes (meg nem nevezett) összeget fizetnek a mesterkópiákért, amiből el kell dönteniük, hogy feliratos vagy szinkronizált legyen. Két különböző kópiát pedig csak a legritkább esetben rendelnek, hiszen az már igazi ráfizetés. Mindeközben akad olyan vetítés Budapesten, ahol angol nyelven, mindenféle felirat nélkül megtekinthető az adott film, hogy a külföldiek és a nyelvet jól beszélő magyarok mégiscsak élvezni tudják az előadást. A forgalmazó szerint ez azért lehetséges, mert az eredeti kópiáért a nagy stúdiók nem kérnek külön pénzt.

Nem pénz kérdés

A digitális mozizás korában a moziban a filmvetítés úgy működhet, mint a DVD lejátszás. Van elég hangsáv, elvileg lehetne nyelvet is választani és igény esetén a feliratot is be lehet kapcsolni. Ez történik itt Angliában is, — ne gondolja senki, hogy ezért külön kópiát gyártanának. Elég azt a moziműsorban előre jelezni, a többit majd a gépész beállítja.

Ahogy hallom, otthon is egyre több helyen szerelik fel a jó minőségű digitális vetítőket. Ha csak a fővárost vesszük, akkor biztos lenne olyan hely, ahol a szinkronizált mellett tudnák a feliratos verziót is vetíteni. De már vidéken is tudok egy pár ilyen helyet.

Magam egyébként még mindig jobban kedvelem a régi típusú 35 mm-es filmeket. De ha már zajlik a digitális átállás, akkor miért ne élhetnénk az újonnan jött előnyökkel?

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi felirat magyar szinkron látáskárosult hallássérült fogyatékkal élő

A világhírű magyar szinkron (3/2.)

2013.08.02. 08:00 joco78

Az első részhez KLIKK ide

A magyarországi őslakos ugyanis túlnyomó részt szinkronizált filmeken nőtt fel, nyelveket nem vagy rosszul beszél és miért is kellene neki az eredeti hangra figyelni, ha ott a nagy múltú magyar szinkron. A nyelvünk adottságainak köszönhetően remek fordítások születnek, a stúdiók pedig a színészekkel karöltve kiváló minőséget produkálnak. Vagy nem.

12 Angry Men-Cobb & Fonda_250.jpgDe legyünk jóindulatúak és tartsuk szem előtt a jobban sikerült darabokat. Nem véletlenül őrizgetem DVD-n a Tizenkét dühös ember magyar szinkronos változatát vagy az Annie Hallt Kern András hangjával. (Még akkor is, ha az utóbbiról ma már tudom, hogy kismillió félrefordítás van benne.)

Tényleg vannak remek magyar fordításaink, Karinthy Micimackójától a Shakespeare-eken keresztül egészen napjaink Speier Dávidjáig, és azt se kell sokáig magyarázni, hogy Bujtor Isván hangja nélkül Bud Spencer már nem az igazi.kern-bujtor_250.jpg

De mégis felmegy bennem a pumpa, amikor egy kommentben azt olvasom, hogy ott van nekünk a "világhírű magyar szinkron". Nem először találkozom ezzel az érveléssel, éppen ezért muszáj volt végiggondolnom.

Világhírűűű? Hát nooormális?

Ki tudja ezt megítélni? A világban élő magyarok? Ez nekünk hiteles forrás?

Vagy a magyarul nem beszélő külföldiek? Igen? És ők mi alapján ítélnek? Talán figyelik a szájmozgást és ha azt látják, hogy stimmel, akkor megdicsérnek?

bud spencer_250.jpgVagy maga Bud Spencer, akinek annak idején személyesen bemutatták az ő magyar hangját és akkor azt nyilatkozta, hogy nagyon elégedett vele?

Vagy a magyarul szintén nem beszélő Woody Allen és Kern András? Hát lehet ez mérce?

Nekem ez sokkal inkább valamiféle szűklátókörűségről szól, ahol magyar földről magyar szemmel megpróbáljuk megmondani, hogy mit gondol rólunk a világ.

Írom ezt innen, Londonból.

folyt.köv.

Szólj hozzá!

A világhírű magyar szinkron

2013.08.01. 21:43 joco78

"Magyarországon csak a szinkronizált filmeket lehet eladni, a feliratos mozira nem ülnek be a nézők." − Mondják ezt a forgalmazók és ilyenkor a hónuk alá nyúlva, szomorú arccal előveszik a statisztikákat és számszerűen rámutatnak, hogy a feliratos kópia tiszta ráfizetés.

A minap egy sértett mozirajongó hirtelen felindulásból elindított egy petíciót, hogy kérjük vissza a feliratos filmeket. Kezdetnek mindössze 1000 aláírást akart összegyűjteni, de a dolog hamar túlbugyogott és alig 26 óra alatt már megvolt a létszám. És azóta is egyre gyűlik.

http://www.peticiok.com/feliratos-film-2013

Nem bántja ő a szinkronos kópiákat, de mégis-mégis, akinek arra lenne igénye, az miért nem nézheti meg a filmet eredeti hanggal? És itt nem csak az angol nyelvű darabokról van szó, hanem magáról a filmélményről, - arról, hogy ha már mozi, akkor ahhoz méltó képpel és hanggal szóljon a darab. Akár angolul, svédül vagy akár japánul. És ne legyen már az olyan nagy kérés, hogy eredetiben lássuk és halljuk a művet. Különösen, hogy a feliratozás költsége elenyésző a szinkronizálás mellett, sőt, ha már elkészült a szinkronhoz a fordítás, akkor azt már csak butítani és időzíteni kell az eredeti kópiához.

a valasztott moziban.jpg

Olvasgatom a petíció kapcsán született cikkeket és hozzászólásokat és úgy tűnik, hogy némely civil részéről meglepően nagy az értetlenség. Némelyek azt mondják, hogy akinek annyira fontos az eredeti hang, az majd úgyis megveheti a filmet DVD-n vagy letöltheti azt a netről. Azt hiszem, hogy jobb híján ez meg is történik, de had ne kelljen elmagyaráznom, hogy az otthoni filmnézés, az nem mozi. Még ha van is egy szuper képpel és hanggal ellátott házimozi rendszerünk, az akkor is egy másik kategória.

És most jöjjön a kedvenc ellenérvem: a világhírű magyar szinkron.

folyt.köv.

Szólj hozzá!

Címkék: felirat nyelvtudás magyar szinkron világhír házi mozi hello london

Új blog

2012.12.31. 14:26 joco78

Már egyet sem kell aludni és máris olvasható a legutóbbi ázsiai utunk beszámolója.
2013. 01. 01. 0:01-től indul az új blog - képekkel és naplórészletekkel.

 

 Klikk ide:

T Á V O L   Á Z S I Á T Ó L

HoliHoli_600.JPG

Szólj hozzá!

Hamarosan...

2012.06.01. 22:58 joco78

Hamarosan új blog, új bejegyzés. Én szóltam.

 

Szólj hozzá!

Nem félsz attól?

2011.09.25. 11:10 joco78

— És akkor itt a társaságban mindenki ilyen Reikivel foglalkozik?
 Nem, nem mindenki, de többen is. Most, ahogy így végignézek rajtuk, inkább úgy mondanám, hogy ezoterikusan egy kicsit mindegyikünk meg van húzatva.
 Na erre nem mondanék semmit.
 Miért? Ezek szerint ez nem egészen a Te a világod.
 Nem szeretnék megbántani senkit.
 Most már kíváncsi vagyok a véleményedre.
 Mondom, nem akarok megbántani senkit, de nekem minden ilyesmi egy kicsit kuruzslás. Mit is mondtál hány éves vagy?
 Mindjárt harminchárom leszek.
 És mivel foglalkozol?
 Őőőő, nem könnyű kérdés. Most éppen felvettek éjszakai recepciósnak, szóval mostantól ez a munkám, de amúgy egy ügynökségnek dolgoztam, akik elláttak alkalmi melókkal. Volt amit 1-2 napra kaptam és volt olyan, ahol 8 hónapig eldolgozgattam. Szerettem őket, de hát ez a fajta kiszolgáltatottság hosszú távon nem cél.
 És azt mondtad, hogy több hónapra mennétek vissza Indiába?
 Igen. Indiába és Nepálba tervezzük a következő utunkat, remélem, hogy mielőbb megteremtjük az anyagi feltételeit.
 És nem félsz attól, hogy ha visszajöttök, akkor mindent nulláról kell kezdeni? Mármint arra gondolok, hogy ez az utazgatás... Szóval, huszonévesen szép dolog, de ilyen korban az ember már elkezd tervezni és félretenni.
 ?
 Pl. hogy mi lesz akkor, amikor már öreg lesz és esetleg már nem lesz ereje dolgozni. Akkora majd jó lenne egy fedél a feje fölött, jó lenne, ha nem lenne ott idősen kiszolgáltatva. Félre ne érts, én sem az a fajta ember vagyok, aki kuporgat és az élére rakja a fontokat, elég sok mindent költök egyébre, de azért mégis... Mindig elölről kezdeni a karrieredet?
 Nyilván nem szeretném mindig újra kezdeni, de igazából nem hiszek a fennálló társadalmi rendszerben. Nem hiszem, hogy lesz nyugdíjam, hogy abból fogok élni és azt sem hiszem, hogy a pénz annyira meghatározó része lesz a világunknak, mint napjainkban. Úgy gondolom, hogy a fennálló társadalmi rend erőteljesen meg kell változzon és ez a változás néhány évtizede már látványosan el is kezdődött. Eljutni egy egyensúlyi állapotból egy teljesen más egyensúlyi állapotba, az egy zavaros időszakon keresztül vezet. Most éppen ebben a zavaros időszakban vagyunk.
 Ez úgy hangzik, mint valami anarchista szemlélet.
 Nem szeretném, ha az lenne. A jelenlegi rendszer magától is elbomlik, nem kell, hogy én rásegítsek. Én sokkal inkább a következő világ építésében szeretnék részt venni.
 Jó, ezt értem. De mégis mire alapozod a nézeteidet? Mert ha ennyire eltökélt vagy, akkor kell, hogy legyen valami kézzel fogható indítékod. Az érveidet nem alapozhatod csak úgy a levegőbe!
 Pedig nagyjából így van. Igazából van egy erős belső meggyőződésem, ami vezérel. Mondjuk úgy, hogy a hitem.
 Na jó, de szilárd alapok alapján hinni valamit vagy csak úgy elhinni valamit, az két dolog.
 Én mást értek a hit alatt. Ahogy mondtam, van egy erőteljes belső meggyőződésem, nekem ez a szilárd alap, és ez alapján szemlélem a világot. A világ történéseiben pedig látom tükröződni az én hitemet.
 Jó, de mi van, ha mégsem úgy van, ahogy Te elképzelted?
 Ettől nem félek. Figyi! Amikor voltunk Nepálban, akkor olyan dolgokat láttam, amiket nehéz elképzelni. Rossz az infrastruktúrájuk, az utak nincsenek rendesen kiépítve, nincs rendes ivóvízellátásuk és napi sok órás áramszünetekkel élnek együtt. A helyiek élete nem sokat ér. Úgy értem ezt, hogy valakinek a hirtelen halála teljesen benne van a pakliban. Pl. a hegyi utak mentén lenézel a szakadékba, akkor láthatod, hogy tele van autóroncsokkal. Hát ez innen Európából elég ijesztő. De volt alkalmam több embert is közelebbről megismerni, voltak köztük nagyvárosiak és a Himalájában élő falusiak egyaránt. Meglepő, hogy a mi mércénkkel mérve mennyire műveltek és hogy mennyi mindent tudnak a világról. A körülményeik ellenére pedig folyton mosolyognak, a szemedbe néznek, figyelnek rád és láthatóan kiegyensúlyozott életet élnek. Úgy gondolom, hogy tőlük van mit tanulnom.
 De hát akkor is. A jelen társadalmak közül a nyugati országok vannak a legmagasabb szinten. Ne értsd félre, nem gondolom, hogy pl. az angliai élet tökéletes lenne. Sok mindenben van mit fejlődnie, de mégis az emberi jogokat és a szabadságot tekintve mára már ott tart, hogy  amíg mások érdekeit nem sérted meg durván, addig nagyjából  azt tehetsz amit akarsz.
 Ezt én is így látom, de a legmagasabb szinttel nem értek egyet. Mi innen szívesen gondoljuk azt, hogy a társadalmunk, amelyben élünk, az minden idők legfejlettebb világa. Én ezt kicsit sem gondolom. Az elmaradottnak tartott Nepálban sokkal több boldog embert találtam.
 Akkor abban egyet érthetünk, hogy ebben nem értünk egyet?
 Igen, abban egyet.

10 komment

Mad World

2011.06.25. 01:01 joco78

Na kéremszépen...

Munkák jönnek, munkák mennek, tele vagyok élményekkel, de eddig valahogy nem írtam semmit. (Nyugi: utólag pótolok mindent.)

Ma az Oxford Street halálos nyüzsgéséből lementem a metróaluljáróba. És ahogy itt Londonban már sokszor, ismét megtörtént a csoda. A föld alatti emberáradat jobbról és balról is sodor kegyetlenül, péntek este van, vége a hétnek, irány a pub, - fekete emberünk meg csak ül a kis felfestett félkörében és végtelen nyugalommal nyomkodja a Yamaha zongoráját. Ezerszer hallott szerzemény, de ha valahová illik, akkor az az Oxford Circus.

Tisztán és autentikusan énekli a szöveget, minden olyan mint az eredeti, csak a versszakok közé közé nyom be egy-egy rekedtes, halk yeaah-t.

Akár egy föld alatti világítótorony (na ez aztán a képzavar), csak ül és mutatja az utat. Egy pár percig megállok, hallgatom, aztán megyek tovább lefelé a mozgólépcsőn, hogy mihamarabb hazaérve megírhassam az élményt.

Yeaah.

 

3 komment

Bajnokok igája

2011.05.30. 09:35 joco78

Hát igen, egy borzalmas szójátékért képes vagyok még a blogot is újraindítani. Mondjuk az sem egy utolsó szempont, hogy újra Londonban vagyok, újra itt a nagybetűs ÉLET, ahogy azt a ballagáskor megígérték. Ezúttal társasozunk, méghozzá Izával, kivel mással, ha már úgyis itt ismerkedtünk meg, költöztünk haza, keltünk egybe.
És most bő két év után vissza. Londonba.

Na ennyi a felvezető, magyarázkodás még úgyis lesz elég. A történéseket úgy fogom lejegyezni, ahogy nekem jól esik, az időrendet is szabadon kezelem, a net is szakadozik, és tessék, most mégis magyarázkodom.

Szóval, Manchester United - Barcelona: 1:3. Az angolok ezt a döntőt szépen elbukták, én pedig átaludtam, hiszen nem nagyon érdekel a foci. Ráadásul kelnem kellett már hajnal 2 előtt, hogy beérjek 4-re a Wembley Stadionba, vagy ahogy itt hívják: Stadium (apropó: nem erről írt Széchenyi is egy könyvet?). A szurkolók kiszurkolták magukat, ettek, ittak, mulattak, hagytak maguk után alkohol, húgy és hányás szagot - de hát ilyen egy meccs, nem? Én pedig megyek szépen hajnal 4-re.
A Stadion pedig nagy, nem olyan nagy mint egy betonrépa, hanem még annál is nagyobb, amit már két távolodó univerzum közé kell elképzelni, de állítólag a Stratfordba épülő olimpiai csoda még ennél is nagyobb.

Nekem a Wembley jutott, azt mondták az Extramannél, hogy padlólapokat kell majd felszedni 12 órában, gondoltam, csak a gyep, az a szép zöld gyep, az fog nagyon hiányozni. De nem, a pálya füvéhez hozzá sem nyúlhattunk, ehhez képest a VIP termek szőnyegéhez már annál inkább. Hát igen, ez egy akkora komplexum, hogy már a VIP teremből is több jut, és hiába vannak szépen leszőnyegezve, arra külön céget szerződtettek, hogy az eredeti csilivili padszőnyegekre ráhúzzanak még egy ideiglenes réteget. Hogy minek? Hát én azt nem tudom, de van az a pénz. Biztos valamelyik helyi stylist megálmodta, hogy nem jó az eredeti színvilág, egy Bajnokok Ligája rendezvényre külön összeállítás kell.

Szóval, van egy ilyen csoda, kb. mint a kétoldalú ragasztó, csak hálós, amivel befedik az egész  termet, és arra ragasztják az ideiglenes kárpitot. Mi pedig hajnal 4-re járó külföldi munkaerő (litván, orosz, spanyol, lengyel, magyar, új-zélandi) szépen föltépkedjük a kárpitot, utána pedig alatta a kétoldalú réteget. Nyoma szinte alig marad, ha pedig végigmennek rajta egy takarítógéppel, akkor végképp semmi. Amikor húzzuk, tépkedjük, egyedül és párban, akkor úgy nézünk ki, mint a part menti halászok, akik most vonják be a feszülő hálót, csak a miénkben nem ficánkolnak halak. Alig pár négyzetkilométernyi felület, 4-től 4-ig, és még a következő brigádnak is marad rendesen. Ők déltől nyomják éjfélig.

Ez volt az egyik legkegyetlenebb melóm, most fáj mindenem, a combom, a hátam, a karom és még az ujjaim vége is. Csoda, hogy mindezt le tudtam gépelni.

Ez csak egy nap volt, amúgy a Joseph nevű cégnél nyomom hétköznap, de ez már egy másik történet.

8 komment

Utolsó

2009.03.13. 14:04 joco78

Akkor hát legyen ez az utolsó bejegyzés.

Most már célszerű lezárnom ezt a blogot, mivel nem hiszem, hogy itthonról hitelesen lehetne egy London témájú fórumot éltetni — bár tény, hogy már korábban is el-eltértem a témától.

Eredeti célom (a grafomán hajlamaim kiélésén túl) az volt, hogy szórakoztatva hasznos tanácsokkal lássam el a Londonban élőket, a Londonba készülőket, illetve mindazokat, akik bármilyen szinten érdeklődnek a kiutazós téma valamint a sorsom alakulása iránt.

Nagy lökést adott, hogy több mint másfél évvel ezelőtt, a kiutazásom előtti hetekben én is lelkesen böngésztem a netet, hogy minél több infót begyűjtsek a kinti élettel kapcsolatosan. Érdekelt volna a munkavállalás, a szállás, a közlekedés és minden apró adat, ami a hétköznapokkal kapcsolatos. A különböző oldalakon sokan megírták a tutit, így aztán nagyon sok ellentmondásos  állítással találkoztam. Érdekes módon a legnagyobb hasznát a blogos irományoknak vettem, amelyek nem akartak minden áron meggyőzni, pusztán azt mondták el, hogy ők hogyan élték meg a történteket.

Tapasztalatom szerint a szubjektív szemlélet gyakran jobban hasznosítható, mint a tárgyilagosnak kikiáltott állítások. A visszajelzéseken keresztül nálam is kiderült, hogy többször tévedtem, illetve pontatlanul ítéltem meg dolgokat — de ezek a visszajelzések ma is ott olvashatók a bejegyzéseim alatt és számomra így kerek a dolog.

Többen kérdezték, hogy miért költözöm haza. És miért most? A válasz a kezdetekben keresendő: miért is költöztem Londonba? Alapvetően intuitív oka van, nem volt mögötte komoly racionális megfontolás.
Érzelmileg a hazám felé vagyok elkötelezett, már London előtt is tudtam, hogy hosszú távon itthon a helyem. A külföldi lét kísérlet és kaland volt számomra, mindenek előtt a tapasztalatszerzést szolgálta.
Persze nem minden alakult úgy, ahogy azt előre elképzeltem, vannak kevésbé sikerült dolgok, de nincs bennem megbánás — összességében elégedett vagyok.

Azt hiszem, vissza fogok még térni a városba, az országon belül is maradt még elég látnivaló, ám hosszabb távú kintlétet már nem tervezek.

Köszönet hát mindenkinek, akikkel a kintlétem alatt találkoztam, akik az utamon segítettek vagy éppen hátráltattak, de hozzájárultak ahhoz, hogy több legyek. Bízom benne, hogy sokukkal még találkozni fogok, de egyelőre az én utam most másik vágányon halad.

A blogírást pedig így vagy úgy, de mindenképpen folytatom.
Valószínűleg nyitok egy másik oldalt — ám ez még odébb van. Ha már megtörtént, akkor majd Utolsó utáni bejegyzésként ideillesztem a címet.

1 komment

Itthon

2009.03.12. 15:50 joco78

Több mint másfél hete újra itthon — azóta hanyagoltam is a blogot.

A hazaköltözés megtörtént, a futár hozta is utánam a csomagokat, lényegében sértetlenül, bár elég rizikós volt, ahogy a cuccokat egymásra pakolta. Csak azért nem szóltam, mert az enyémek kerültek fölülre, azt meg, hogy a többiekével mi lett, inkább nem akarom tudni.

A búcsúzkodások is megtörténtek, fájdalmas és vidám pillanatok, munkahelyen és baráti körben, asszem nem hagytam ki senkit. Persze volt, hogy valaki nem tudott eljönni, de a kapcsolat azzal is megvan, aggodalomra semmi ok.

Az utazás előtti napon ágyban, párnák közt, így az utolsó londoni séta majdnem kimaradt — egy kis torokfertő és levertség, amiből jutott még itthonra is, de nekem legalább nem hazai, hanem afféle menő nyugati cuccom volt. Este még hivatalos voltam druszámra, Józsefre és az összes testvérére, mi tagadás lázas állapot ide vagy oda, ezt a Webber musicalt kár lett volna kihagyni. Köszönöm Iza!
Állítólag a hazai, Madáchban játszott változat már nem ennyire jó, de én szkeptikus vagyok, erről majd magam fogok meggyőződni.

Aztán reggeli indulás a Victoriáról. Buszozásból ez volt az utolsó, nem mintha nem akarnék már utazgatni, de most ez a kirándulás magasra tette a lécet. Hogy hogyan s miért, arról nem kívánok szólni, legyen elég annyi, hogy fizikálisan egész jól bírtam és épségben hazaértem. Itthon — az ideiglenesen állomásozó — Guffy barátom várt, aki segített a Népligettől hazacuccolni, majd pár nappal később ő is visszatért a ködös Albionba.

Ott egyébként már hetek óta tavasz, 10-12 fok a minimum, itthon meg sapka-sál-nagykabát — talán épp ma kezdett el egy kissé melegedni.
A közérzetem egyébként jó, nincs az a fura érzés, mintha UFO lennék és úgy szemlélődnék az utcán. A karácsonyi sokkot már kihevertem, sőt talán egy kicsit túl is húztam magam, úgyhogy most minden szép és jó.

Jó itthon lenni.

1 komment